Laci in Sydney: 2010

Tudom, hogy nagyon vártátok már a következő bejegyzésem ne is próbáljátok titkolni!

Úgyhogy nagy septében be is számolok a januáromról meg a februárból eltelt rövidke időről, ha az internet lesz olyan jó és közzé tudom tenni a leírtakat.

Rengeteg izgalmasnál és érdekes na meg persze örömteli dolog történt velem január hónapban. Először is végre tudtam strandolni egyet az óceánban mivel volt egy hétvégénk amikor nem esett az eső. Nagyon jó volt bár az igazat megvallva a kb 19 fokos vízben nem töltöttem el sok időt.

Mostanság sokszor vízhangzik a fejemben, és csal arcomra mosolyt Imre megjegyzése karácsonykor, amikor azt mondta már lassan fél Baja itt lesz Sydneyben. Ez bizony könnyen előfordulhat. Ugyanis megérkeztek újabb kedves bajai ismerőseim Margit, Gréta és István.

Nosza amint jó idő lett fel is kerekedtünk Timivel és ellátogattunk hozzájuk. Egy kicsit nehezen találtunk oda, bár ez asszem mindenkivel megesik aki az ellenkező irányba indul el. Ne is szaporítsuk ikyen dolgokkal azonban a szót inkább a lényegre térek. Örültem, hogy több hétnyi egyeztetések után végre személyesen is találkozom itt Sydneyben velük, a már rutinos, Ausztrália járókkal, úgyanis ez már nekik a sokadik alkalom, hogy itt töltenek néhány hónapot. Mindenek előtt meg kell jegyezzem,hogy Bondi Beach-en a lakásuk nagyon szép, nem is beszélve a megfizethetetlen látkéről, ami egyenesen a tengerre néz. Szóval teljesen oda meg vissza voltam a magam részéről a dologtól, naygon szép. Nem is beszélve arról a nem elhanyagolható apróságról, hogy az utcán járva kelve szemünkbe ötlött, hogy majdnem csak fehér emberek járnak kelnek. Ez alapból azt hiszem egy kicsit viccesen hangzik az otthoni viszonyokhoz képest, itt elnézését kérem minden ormánsági és észak kelet magyarországi honfitársamnak, hiszen nekik ez sok helyen szintén furcs felüdülést jelenthet...

Vissza azonban a fő témára. A napom fénypontját jelentette és ittartózkodásom egyik legszebb emléke lett amikor István megkínált a jó haaival, egy kis igen finom szilvával, na de nem lekvárt hoztak ám. Szóval nagyon jó volt és megerősített az irányú eltökéltségemben hogy bár tetszik ez az ország én mégis hazamegyek!

Nagyon jól telt a nap, jól elbeszélgettünk elanekdótázgattunk és még Margit nagyon finom sütijéből is kaptunk, ami szintén magyar fogás volt nem mellesleg az egyik kedvencem, szóval az elégedettségem elég magas fokokra hágott.

Aztán megjötek a papagájok.

Azok aztán a nagy arcok. Kiderült, hogy szeretnek menzázni járni az erkélyekre. István nem is nagyon húzta az időt el is kezde "idomítani" őket. Ezek a madarak viszont nem ám olyan egyszerű minden morzsát megeszek meg kolbászvég hazai madárkák, de nem ám, ők kérem szépen igen kedvelik a cukrot meg a mézet szóval azt kell adni nekik. István be is mutatta, hogyan kell előadni a műveletet, majd é is nekiálltam az "idomításnak". Nagyon jó fejek voltak, úgy szálltak rá a kezemre és ettek belőle mntha, amúgy ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Aztán amikor már a csőrükkel nem bírták felszedni a cukrot neki álltak nyalni a kezem és egy szálig eltüntették róla a cukrot. Bár nagyon kezesnek tűntek azért, fel lettem világosítva, hogy ne nagyon próbáljam megfogni őket mert azt nem szeretik és nagyot tudnak csípni, szóval a full contact elmaradt, de nagy élmény volt mindenesetre.

Az itt eltöltött néhány kellemes óra után megköszöntük a vendéglátást és elindultunk a strandra, hogy végre megejthessem a már rég esedékes fürdésemet.

A napok kicsit összemosódnak szóval lehet, hogy ezt azt kihagyok, de a fontosabb momentumokat azért megemlítem, amiról érdemes tudni. Ilyen volt például az új tanárunk, a nagyon roszz ám kicsit sem higiénikus Reachel. Hát ja mondaná az egyszeri. Hát ja... nehéz szavakba önteni azt amit egy hét kemény munkájával véghezvitt, de legegyszerűben a semmi és a még semmibb közé helyezném el. Általában nem szeretem bántani az embereket és nem is teszem, ha egy mód van rá, de ebben az esetben Virág elvtárs szavai vízhongoznak a fülemben:

"A tények makacs dolgok Pelikán elvtárs!"- Hát ja!

Eme csoda egy hétig tartott és a vége az lett, hogy elmentünk reklamációra a kedves-amúgy tényleg kedves, biztos mert ő is európai- feletteséhez és megmondtuk neki, hogy enyhén szólva nem vagyunk megelégedve vele. Mire, és ez az egyetlen dolog, ami némileg tetszik bár személyes véleményem szerint, azért bizonyos szemszögből beteg dolog, hogy ha fizetsz valamiért akkor az tök mindegy mi megkapod minden mérleglés vagy gondolkodás nélkül, egyből kirúgták és kaptunk egy nagyon jó új tanárt meg rögtön még egyet aki szintén nagyon jó. Így hát jól alakultak a dolgok, legalább is nekünk.

Ezután kedden, január 26-án következett a "nagy múltra visszatekintő" hiányzó ausztrál identitás űrjét betölteni szándékozó Australia day.

Maga a program egész napos és ami a szép, hogy mindenki totál részeg az egész városban. Nem is beszélve arról, hogy ismét nem lehetett eldönteni, hogy a rendőrök és szekusok, akiknek megjegyzem rendőrökkel egyenértékű jogaik vannak csak nem viselnek fegyvert, vagy a kedves ünneplők voltak e többen. Szóval mi, Zsófi, Timi, Torsten, Alex és jómagam a Hyde Parkben, erős rendőri jelenlét és Krokodil dundi tíz méteres kivetített interjúvolt arca mellett, kezdtük meg a mulatozást.

Ami, mondjuk az olyan fiataloknak, mint mi akik nem élvezik, hogy nem lehet inni seholsem alkoholt egy kis feloldódást jelentett, hittük még akkor. Itt az elején jól el is beszélgettünk néhány idős orosz hölgyel. Nade, a nagy tömeg részeg ember láttán gondoltuk akkor mi is beruházunk valamire, például sörre. Az is lett belőle. Persze sehol máshol nem lehetett azt elővenni!!! a városban nem, hogy inni belőle, mint a Hyde Parkban, hát oda mentünk. Letelepedtünk a fűbe ahol körülöttünk megint csak több volt a rendőr mint a mulatozó, ezért eleinte félve próbálkoztunk iszogatni, de amikor láttuk, hogy körülöttünk mindenki issza a hozott piát nem olyan diszkréten és józanon, mint mi akkor azért nekiláttunk.

Itt történt egy aranyos intermezzo. Amikor is egy tök részeg arab féle fütifecske, le fel járkált arrafelé amerre mi ücsörögtünk, amikor is tőlünk kb 3-4 méterre a rendőrök vagy tizen rácsaptak. kikapták a kezéből az iphone-ját és elvetették arrébb tőle és megkezdődött a rendőri intézkedés. Ketten a telefont nézegették, a többiek, akik akkorra voltak vagy 15-20-an és még odahívták a törzsfőnököt is, aki még másfajta kalapot is viselt, mint az egyszeri lószarrugdosó rendőr. Azt a nagy felhajtásból kiderült, hogy a szerencsétlen fecske (ezt Mónikától loptam ő nevezi így a füstliket) bűne mindössze annyi, mi legalább sorozatgyilkosnak gondoltuk, hogy egy szoknyában ücsörgő hölgy széttett lába közét fotőzta az alkoholgőztől felllelkesülve.

Namost kérdem én, a hölgyet nem akarják megbüntetni közszeméremsértés miatt, vagy valami ítéletet mondhatnának ki rá, mondjuk tíz év szigorított erényöv és a külcsot eldobják. Mert, hogy a csávót egy eldugott zugban "tarkónlőtték" az majdnem biztos. Itt meg kell állnom egy pillanat erejégi és el kell mondanom, ha van valami ami nem tetszik ebben a városban akkor az a túlzott rendőri jelenlét, ami önmagában nem lenne probléma, de a teljesen agyatlan és nem gyakorlatisa ausztrál törvényekkel karöltve egy agyrém. Ami igaz az igaz azonban, hogy az emberek nem tisztelik, de félnek tőlük. Jó jó tudom, hogy az emberek otthon se tisztelik és félnek a sündőröktől és csak bizonyos lényeknek nincs okuk félni tőlük, hiszen őket védik és tőlük félnek a sünjeink is, tisztelet a kivételnek akiket még otthon sem átallok rendőrnek hívni. Szóval szó mi szó, véleményem, amit sokan közületek jól ismernek, a világ demokrata rendszereiről itt sem változott sokat. Szar van a palacsintában és tenni kell ellene!

Most azonban elég a komolykodásból, ahogy az angol mondaná: Back to the topic! Szóval nyuszi ült a fűben mi meg ott söröztünk, a részeg arab férfiú elvezetése után pedig egyszer csak azt vettük észre, hogy mi kerültünk a rendőrök gyűrűjébe. Ami a különbséget jelentette a hazaihoz képest az az volt, hogy a rendőr illedelmes volt türelmes és nem kaptunk könnygázt:D:D:D Vicet félretéve felszólítottak minket, hogy akkor most ők nem élvezik, hogy mi itt italozunk. Ilyen esetekben az embernek lehet több stratégiája is. Először is megpróbáltuk az, I don't understand stratégiát. Nem jött be. Ezután jött az: Oh man don't do this whit me stratégia, monsdanom sem kell nem hatódtak meg. Ezután jött a, de mi miért nem és ők miért stratégia, ugyanis körülöttünk közben is folyt az orgia és végig is mutogattunk párat. A rendőr ezt is frappánsan megoldotta. Annyit felelt nekik sem szabad és azonnal dobjuk ki a nálunk lévő üvegeket. na persze mi nem dobtuk ki csak az üreseket majd a többit megittuk máshol a park más részén. Itt is történt néhány érdekes dolog. Nem sokkal a mi elzavarásunk után új hely keresésünk közben, a rendőrök és a szekusok, ne kérdezze senki miért, de el kezdték oszlatni a tömeget, akik engedelmesen szépen el is vonultak. Nem így tett azonban két fiatal, félmaztelen, nem enyhén ittas kötözködő akik elkezdtek egymással üvöltözni és lökdösődni, meg kell említenem nem voltak időseben 16-17-nél. Ez tőlünk olyan ötven méterre történhetett és jól ráláttunk az egész parkra szóval a happeningre is. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a védelem első sora (a parasztok, ha sakk kategóriába akarjuk sorolni a játszmát) azaz a szekusok az első hangos ordításra felkapták a fejüket és rohanni kezdtek. Itt szó szerint értsd a full gázzal drabál dög rohan fiatal 50 kilós gyerek felé, na persze nem egy személyben hanem vagy ötvenen, a park minden szekusa. Én egy durvább amerikai foci meccsen éreztem magam amikor a gyerekeket leteríették, lezúzták mondhatni, mert tényleg full screenen nézhettük végig, ahogy rájuk rontanak, mint valami bűnözőkre és kicsi a rakást játszanak és ez tényleg így törtémt szó szerint. Aztán megérkeztek a sakk anekdóta szerint a tisztek is és szépen, mint valami tömeggyilkosokat elkísérték, voltak bevetési rendőrök is!!!:D:D:D

Na szóval b*sz*r*s volt. A nap viszontagságai után átfáradtunk a Darling Harbourba, ahol is kilenckor kezddött a fő atrakció a tűzijáték és az aznapi vitorlás verseny felvonulása. Itt ért utol minket Arsen barátom.

Ő egy oroszországban élt örmény srác aki osztálytársam. Nagyon jó fej egész jó az angolja is és nem utolsó sorban nagyon egyet értünk politilag is: és elég jól el is szoktunk erről diskurálniD:D:D Vele és Alexal el is mentünk, hogy igyunk valamit, mert hát ugye inni köll! Így is lett és mi ittunk egyet, aztán még egyet meg még egyet és így tovább.

Aztán az emberek szépen mind elszivárogatk mellőlünk és mi maradtunk csak a frontvonalban ketten. Ezért áttettük a főhadiszállást a három majom kocsmába a törzshelyünkre. Itt nagyon jól elbeszélgettünk, majd haza felé indultunk elég pityókásan. Hazafelé útközben elhaladtunk egy bikaszobor mellett, aminél megkért, hogy fényképezzem le, mert legjobb bokszoló barátja beceneve a bull. Itt is elökörködtünk egy darabig a vége pedig az lett, hogy meg is mászta a bikát.

Aztán másnap másnap volt erőden.

Emellett ami még említésre méltó esemény volt az az, hogy voltam Mónikáéknál és eltötöttem velük egy nagyon kellemes délutánt és estét. Ettünk ittunk jól mulattunk, megnéztünk egy filmet is. Nagyon szeretek velük lenni és ez a nap is nagyon jó volt!

Amit pedig még be kell pótolnom az a tervezett látogatásom Imréjéknél, mivel már rég voltam náluk és szeretném látni őket.

Ezenkívül el kell még újságoljak egy pár rövidebb ám szintén fontos eseményt. Először is kiderült, hogy a suliban az egyik adminisztrátor hölgy magyar, ráadásul pécsi is. Szóval vele barátkoztam össze, a neve Blummer Bernadett, egy nagyon aranyos, értelmes lány, ráadásul amikor tönkrement a Windowsom szerzett nekem egyet. Valamint vele mentünk el japán étterembe kipróbálni a rament, mivel nagy japán specialista!

Valamint volt egy nagyon jó délutánunk, amikor Zsuzsa, Zsófi, Berni és én elmentünk meginni egy sört és beszélgettünk. Nagyon jól sikerült a délután és tök jól éreztük magunkat. Tervezzük megismételni amikor esély lesz rá!

Amit pedig tervezek még. Még másfél hónapot maradok itt ez idő alatt, minél kevesebbet szeretnék itt tölteni a városban és utazgatni akarok. Ez persze nem lesz olyan nehéz mivel Arsen barátomnak van egy autója, iylen kisbusz szerű. Ebben négyen öten elférünk és aludni is tudunk benne szóval nagy buli lesz. Eddig hárman vagyunk a kalandra: Zsófi, Arsen és szerény személyem, de nagyon keressük a maradék egy vagy két embert. Az uticélok a Gold Coast és a Great Barrier Rief. Valamint ha tudok és találok kedvezményes árú jegyet el akarok menni Új-Zélandra is.

Az időjárásról annyit, hogy még mindig tarta az esős évszak amit az elmúlt ötven évben nem tapasztaltak erre felé. A hét végén olyan esők voltak, hogy alig látszott az ötven méterre szemben lévő felhőkarcoló a teteje meg egyáltalán, mert felhőben volt.

Nagyjából ennyi történt velem ebben a pár napban amióta nem jelentkeztem. Még majd írok ha tudok, addig is Aloha mindenkinek.