Laci in Sydney

Zárás

2010-04-07T11:25:00.000-07:00

Tehát ahogy már írtam nemsokára összegzem a végeredményét a játéknak és közzéteszem a nyetrest!

Valamint szeretnék mindőtökkel találkozni hogy beszélhetnék már veletek!!!

Puszi a hasatokra!

Kedves barátaimnak akik értik és értékelik

2010-02-08T09:48:00.001-08:00

Gondoltam az együtt eltöltött napok emlékére küldöm ezt nektek akik értékelni tudjátok:

Játék

2010-02-08T09:47:00.000-08:00

Mai játékban egy kis nyomozásra invitálom a kedves játékos kedvű olvasót.
A kérdésem a következő:
Ki lakik a toronyban, azaz kié a torony?
Mivel ez egy nagyon értékes kérdés a helyes megfejtés dupla pontot ér!!! Google earthos oknyomozás ér:D
Annyi segítséget adok, hogy a belvárosban található az épület a Town Hall a Central Station és a Hyde Park térségében.
Igen igen a jó magas fehér sokablakos alján összeszűkülő épületről van szó!

Osztály

2010-02-08T09:41:00.000-08:00

Egy két szó a csoporttársaimról. Nagyon normális emberek mind a világ sok országából, de főleg a Távol-Keletről. Érdekes emberekkel lehet itt találkozni és nekem is megadatott ez a nagyszerű lehetőség és ha másért már nem is akkor ezért érdemes volt ide eljönni. Megismerni kultúrákat új dolgokat tapasztalni a legjobb dolog a világon. Persze ragaszkodva a sajátunkhoz!

Most pedig egy két kép az osztályról. (Sajnos most vettem észre, hogy valami univerzum méretű összeesküvés elmélet lépett működésbe mert egy csomó képem eltűnt szóval nem tudok mindent megmutatni de azért ami van azt mutatom)

Ő Kat avolt tanárom, nagyon jól tanít sokat tanultam tőle:

Ő Linda egy Kínai csaj az osztályban:

A szélső csajnak nem tudom a nevét, de táj a mellette lévő úriember egyenesen Vietnámból érkezett és Anh névre hallgat és teljesen úgy néz ki mint Mr. Miagi a Karate kölyök1,2,3,4,....-ből, a szélső hölgy pedig Paola és bár furcsa de brazil, nagyszülei a világháború után vándoroltak el Japánból:

Aztán egy két kép az osztályról még:

Elől az érdekes hajú fiatalember Seven egyenesen kínából, ott van Timi a bal szélen, aztán a magas ember Takashi Japánból, a barna csaj brazil és a..uh nem emlékszem a nevére, valamint Arsen a jobbon, na meg persze a lényeg középen:D:D:D

Még néhány új arc. A szőke hölgy az új tanár a rossz után(róla nincs kép) Sanri névre hallgat és dél-afrikai francia felmenőkkel. Valamint a jobb szélen Jewel látható aki kóreai.

Itt pedig még egy táj fiatalember aki amúgy profi fotós a jobb szélen Boat. Én meg azt mondom jeeeeee!!!

Ők lennének az osztályom egy része akikel joban vagyok.

Megint én

2010-02-08T09:17:00.000-08:00

Tudom, hogy nagyon vártátok már a következő bejegyzésem ne is próbáljátok titkolni!

Úgyhogy nagy septében be is számolok a januáromról meg a februárból eltelt rövidke időről, ha az internet lesz olyan jó és közzé tudom tenni a leírtakat.

Rengeteg izgalmasnál és érdekes na meg persze örömteli dolog történt velem január hónapban. Először is végre tudtam strandolni egyet az óceánban mivel volt egy hétvégénk amikor nem esett az eső. Nagyon jó volt bár az igazat megvallva a kb 19 fokos vízben nem töltöttem el sok időt.

Mostanság sokszor vízhangzik a fejemben, és csal arcomra mosolyt Imre megjegyzése karácsonykor, amikor azt mondta már lassan fél Baja itt lesz Sydneyben. Ez bizony könnyen előfordulhat. Ugyanis megérkeztek újabb kedves bajai ismerőseim Margit, Gréta és István.

Nosza amint jó idő lett fel is kerekedtünk Timivel és ellátogattunk hozzájuk. Egy kicsit nehezen találtunk oda, bár ez asszem mindenkivel megesik aki az ellenkező irányba indul el. Ne is szaporítsuk ikyen dolgokkal azonban a szót inkább a lényegre térek. Örültem, hogy több hétnyi egyeztetések után végre személyesen is találkozom itt Sydneyben velük, a már rutinos, Ausztrália járókkal, úgyanis ez már nekik a sokadik alkalom, hogy itt töltenek néhány hónapot. Mindenek előtt meg kell jegyezzem,hogy Bondi Beach-en a lakásuk nagyon szép, nem is beszélve a megfizethetetlen látkéről, ami egyenesen a tengerre néz. Szóval teljesen oda meg vissza voltam a magam részéről a dologtól, naygon szép. Nem is beszélve arról a nem elhanyagolható apróságról, hogy az utcán járva kelve szemünkbe ötlött, hogy majdnem csak fehér emberek járnak kelnek. Ez alapból azt hiszem egy kicsit viccesen hangzik az otthoni viszonyokhoz képest, itt elnézését kérem minden ormánsági és észak kelet magyarországi honfitársamnak, hiszen nekik ez sok helyen szintén furcs felüdülést jelenthet...

Vissza azonban a fő témára. A napom fénypontját jelentette és ittartózkodásom egyik legszebb emléke lett amikor István megkínált a jó haaival, egy kis igen finom szilvával, na de nem lekvárt hoztak ám. Szóval nagyon jó volt és megerősített az irányú eltökéltségemben hogy bár tetszik ez az ország én mégis hazamegyek!

Nagyon jól telt a nap, jól elbeszélgettünk elanekdótázgattunk és még Margit nagyon finom sütijéből is kaptunk, ami szintén magyar fogás volt nem mellesleg az egyik kedvencem, szóval az elégedettségem elég magas fokokra hágott.

Aztán megjötek a papagájok.

Azok aztán a nagy arcok. Kiderült, hogy szeretnek menzázni járni az erkélyekre. István nem is nagyon húzta az időt el is kezde "idomítani" őket. Ezek a madarak viszont nem ám olyan egyszerű minden morzsát megeszek meg kolbászvég hazai madárkák, de nem ám, ők kérem szépen igen kedvelik a cukrot meg a mézet szóval azt kell adni nekik. István be is mutatta, hogyan kell előadni a műveletet, majd é is nekiálltam az "idomításnak". Nagyon jó fejek voltak, úgy szálltak rá a kezemre és ettek belőle mntha, amúgy ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Aztán amikor már a csőrükkel nem bírták felszedni a cukrot neki álltak nyalni a kezem és egy szálig eltüntették róla a cukrot. Bár nagyon kezesnek tűntek azért, fel lettem világosítva, hogy ne nagyon próbáljam megfogni őket mert azt nem szeretik és nagyot tudnak csípni, szóval a full contact elmaradt, de nagy élmény volt mindenesetre.

Az itt eltöltött néhány kellemes óra után megköszöntük a vendéglátást és elindultunk a strandra, hogy végre megejthessem a már rég esedékes fürdésemet.

A napok kicsit összemosódnak szóval lehet, hogy ezt azt kihagyok, de a fontosabb momentumokat azért megemlítem, amiról érdemes tudni. Ilyen volt például az új tanárunk, a nagyon roszz ám kicsit sem higiénikus Reachel. Hát ja mondaná az egyszeri. Hát ja... nehéz szavakba önteni azt amit egy hét kemény munkájával véghezvitt, de legegyszerűben a semmi és a még semmibb közé helyezném el. Általában nem szeretem bántani az embereket és nem is teszem, ha egy mód van rá, de ebben az esetben Virág elvtárs szavai vízhongoznak a fülemben:

"A tények makacs dolgok Pelikán elvtárs!"- Hát ja!

Eme csoda egy hétig tartott és a vége az lett, hogy elmentünk reklamációra a kedves-amúgy tényleg kedves, biztos mert ő is európai- feletteséhez és megmondtuk neki, hogy enyhén szólva nem vagyunk megelégedve vele. Mire, és ez az egyetlen dolog, ami némileg tetszik bár személyes véleményem szerint, azért bizonyos szemszögből beteg dolog, hogy ha fizetsz valamiért akkor az tök mindegy mi megkapod minden mérleglés vagy gondolkodás nélkül, egyből kirúgták és kaptunk egy nagyon jó új tanárt meg rögtön még egyet aki szintén nagyon jó. Így hát jól alakultak a dolgok, legalább is nekünk.

Ezután kedden, január 26-án következett a "nagy múltra visszatekintő" hiányzó ausztrál identitás űrjét betölteni szándékozó Australia day.

Maga a program egész napos és ami a szép, hogy mindenki totál részeg az egész városban. Nem is beszélve arról, hogy ismét nem lehetett eldönteni, hogy a rendőrök és szekusok, akiknek megjegyzem rendőrökkel egyenértékű jogaik vannak csak nem viselnek fegyvert, vagy a kedves ünneplők voltak e többen. Szóval mi, Zsófi, Timi, Torsten, Alex és jómagam a Hyde Parkben, erős rendőri jelenlét és Krokodil dundi tíz méteres kivetített interjúvolt arca mellett, kezdtük meg a mulatozást.

Ami, mondjuk az olyan fiataloknak, mint mi akik nem élvezik, hogy nem lehet inni seholsem alkoholt egy kis feloldódást jelentett, hittük még akkor. Itt az elején jól el is beszélgettünk néhány idős orosz hölgyel. Nade, a nagy tömeg részeg ember láttán gondoltuk akkor mi is beruházunk valamire, például sörre. Az is lett belőle. Persze sehol máshol nem lehetett azt elővenni!!! a városban nem, hogy inni belőle, mint a Hyde Parkban, hát oda mentünk. Letelepedtünk a fűbe ahol körülöttünk megint csak több volt a rendőr mint a mulatozó, ezért eleinte félve próbálkoztunk iszogatni, de amikor láttuk, hogy körülöttünk mindenki issza a hozott piát nem olyan diszkréten és józanon, mint mi akkor azért nekiláttunk.

Itt történt egy aranyos intermezzo. Amikor is egy tök részeg arab féle fütifecske, le fel járkált arrafelé amerre mi ücsörögtünk, amikor is tőlünk kb 3-4 méterre a rendőrök vagy tizen rácsaptak. kikapták a kezéből az iphone-ját és elvetették arrébb tőle és megkezdődött a rendőri intézkedés. Ketten a telefont nézegették, a többiek, akik akkorra voltak vagy 15-20-an és még odahívták a törzsfőnököt is, aki még másfajta kalapot is viselt, mint az egyszeri lószarrugdosó rendőr. Azt a nagy felhajtásból kiderült, hogy a szerencsétlen fecske (ezt Mónikától loptam ő nevezi így a füstliket) bűne mindössze annyi, mi legalább sorozatgyilkosnak gondoltuk, hogy egy szoknyában ücsörgő hölgy széttett lába közét fotőzta az alkoholgőztől felllelkesülve.

Namost kérdem én, a hölgyet nem akarják megbüntetni közszeméremsértés miatt, vagy valami ítéletet mondhatnának ki rá, mondjuk tíz év szigorított erényöv és a külcsot eldobják. Mert, hogy a csávót egy eldugott zugban "tarkónlőtték" az majdnem biztos. Itt meg kell állnom egy pillanat erejégi és el kell mondanom, ha van valami ami nem tetszik ebben a városban akkor az a túlzott rendőri jelenlét, ami önmagában nem lenne probléma, de a teljesen agyatlan és nem gyakorlatisa ausztrál törvényekkel karöltve egy agyrém. Ami igaz az igaz azonban, hogy az emberek nem tisztelik, de félnek tőlük. Jó jó tudom, hogy az emberek otthon se tisztelik és félnek a sündőröktől és csak bizonyos lényeknek nincs okuk félni tőlük, hiszen őket védik és tőlük félnek a sünjeink is, tisztelet a kivételnek akiket még otthon sem átallok rendőrnek hívni. Szóval szó mi szó, véleményem, amit sokan közületek jól ismernek, a világ demokrata rendszereiről itt sem változott sokat. Szar van a palacsintában és tenni kell ellene!

Most azonban elég a komolykodásból, ahogy az angol mondaná: Back to the topic! Szóval nyuszi ült a fűben mi meg ott söröztünk, a részeg arab férfiú elvezetése után pedig egyszer csak azt vettük észre, hogy mi kerültünk a rendőrök gyűrűjébe. Ami a különbséget jelentette a hazaihoz képest az az volt, hogy a rendőr illedelmes volt türelmes és nem kaptunk könnygázt:D:D:D Vicet félretéve felszólítottak minket, hogy akkor most ők nem élvezik, hogy mi itt italozunk. Ilyen esetekben az embernek lehet több stratégiája is. Először is megpróbáltuk az, I don't understand stratégiát. Nem jött be. Ezután jött az: Oh man don't do this whit me stratégia, monsdanom sem kell nem hatódtak meg. Ezután jött a, de mi miért nem és ők miért stratégia, ugyanis körülöttünk közben is folyt az orgia és végig is mutogattunk párat. A rendőr ezt is frappánsan megoldotta. Annyit felelt nekik sem szabad és azonnal dobjuk ki a nálunk lévő üvegeket. na persze mi nem dobtuk ki csak az üreseket majd a többit megittuk máshol a park más részén. Itt is történt néhány érdekes dolog. Nem sokkal a mi elzavarásunk után új hely keresésünk közben, a rendőrök és a szekusok, ne kérdezze senki miért, de el kezdték oszlatni a tömeget, akik engedelmesen szépen el is vonultak. Nem így tett azonban két fiatal, félmaztelen, nem enyhén ittas kötözködő akik elkezdtek egymással üvöltözni és lökdösődni, meg kell említenem nem voltak időseben 16-17-nél. Ez tőlünk olyan ötven méterre történhetett és jól ráláttunk az egész parkra szóval a happeningre is. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a védelem első sora (a parasztok, ha sakk kategóriába akarjuk sorolni a játszmát) azaz a szekusok az első hangos ordításra felkapták a fejüket és rohanni kezdtek. Itt szó szerint értsd a full gázzal drabál dög rohan fiatal 50 kilós gyerek felé, na persze nem egy személyben hanem vagy ötvenen, a park minden szekusa. Én egy durvább amerikai foci meccsen éreztem magam amikor a gyerekeket leteríették, lezúzták mondhatni, mert tényleg full screenen nézhettük végig, ahogy rájuk rontanak, mint valami bűnözőkre és kicsi a rakást játszanak és ez tényleg így törtémt szó szerint. Aztán megérkeztek a sakk anekdóta szerint a tisztek is és szépen, mint valami tömeggyilkosokat elkísérték, voltak bevetési rendőrök is!!!:D:D:D

Na szóval b*sz*r*s volt. A nap viszontagságai után átfáradtunk a Darling Harbourba, ahol is kilenckor kezddött a fő atrakció a tűzijáték és az aznapi vitorlás verseny felvonulása. Itt ért utol minket Arsen barátom.

Ő egy oroszországban élt örmény srác aki osztálytársam. Nagyon jó fej egész jó az angolja is és nem utolsó sorban nagyon egyet értünk politilag is: és elég jól el is szoktunk erről diskurálniD:D:D Vele és Alexal el is mentünk, hogy igyunk valamit, mert hát ugye inni köll! Így is lett és mi ittunk egyet, aztán még egyet meg még egyet és így tovább.

Aztán az emberek szépen mind elszivárogatk mellőlünk és mi maradtunk csak a frontvonalban ketten. Ezért áttettük a főhadiszállást a három majom kocsmába a törzshelyünkre. Itt nagyon jól elbeszélgettünk, majd haza felé indultunk elég pityókásan. Hazafelé útközben elhaladtunk egy bikaszobor mellett, aminél megkért, hogy fényképezzem le, mert legjobb bokszoló barátja beceneve a bull. Itt is elökörködtünk egy darabig a vége pedig az lett, hogy meg is mászta a bikát.

Aztán másnap másnap volt erőden.

Emellett ami még említésre méltó esemény volt az az, hogy voltam Mónikáéknál és eltötöttem velük egy nagyon kellemes délutánt és estét. Ettünk ittunk jól mulattunk, megnéztünk egy filmet is. Nagyon szeretek velük lenni és ez a nap is nagyon jó volt!

Amit pedig még be kell pótolnom az a tervezett látogatásom Imréjéknél, mivel már rég voltam náluk és szeretném látni őket.

Ezenkívül el kell még újságoljak egy pár rövidebb ám szintén fontos eseményt. Először is kiderült, hogy a suliban az egyik adminisztrátor hölgy magyar, ráadásul pécsi is. Szóval vele barátkoztam össze, a neve Blummer Bernadett, egy nagyon aranyos, értelmes lány, ráadásul amikor tönkrement a Windowsom szerzett nekem egyet. Valamint vele mentünk el japán étterembe kipróbálni a rament, mivel nagy japán specialista!

Valamint volt egy nagyon jó délutánunk, amikor Zsuzsa, Zsófi, Berni és én elmentünk meginni egy sört és beszélgettünk. Nagyon jól sikerült a délután és tök jól éreztük magunkat. Tervezzük megismételni amikor esély lesz rá!

Amit pedig tervezek még. Még másfél hónapot maradok itt ez idő alatt, minél kevesebbet szeretnék itt tölteni a városban és utazgatni akarok. Ez persze nem lesz olyan nehéz mivel Arsen barátomnak van egy autója, iylen kisbusz szerű. Ebben négyen öten elférünk és aludni is tudunk benne szóval nagy buli lesz. Eddig hárman vagyunk a kalandra: Zsófi, Arsen és szerény személyem, de nagyon keressük a maradék egy vagy két embert. Az uticélok a Gold Coast és a Great Barrier Rief. Valamint ha tudok és találok kedvezményes árú jegyet el akarok menni Új-Zélandra is.

Az időjárásról annyit, hogy még mindig tarta az esős évszak amit az elmúlt ötven évben nem tapasztaltak erre felé. A hét végén olyan esők voltak, hogy alig látszott az ötven méterre szemben lévő felhőkarcoló a teteje meg egyáltalán, mert felhőben volt.

Nagyjából ennyi történt velem ebben a pár napban amióta nem jelentkeztem. Még majd írok ha tudok, addig is Aloha mindenkinek.

Játék

2010-01-17T09:11:00.000-08:00

Halihó mindenki!
A játék folytatódik és változik egy kicsit. Mivel a pósta drága és nekem nem volt időm elég játékot kiírni ezért most kiírom az új szabályt. Minden marad a régiben:D csak ha hazartem adom át a díjat személyesen egy kézfogás vagy puszi kíséretében.

Akkor lássuk a következő fordulót!

Mindenki ismeri az ausztrál kontinens őslakosát a kengurut. Nade az én kérdésem a következő. Húsának az íze melyik húsra hasonlít a legjobban?

Hajrá!!!

Képek ezerrel

2010-01-13T09:05:00.000-08:00

Szilveszter

Strand- Bondi Beach

Karácsony Imréjéknél

Egy kis Luftwaffe nektek

Életképek szilveszter napján

Újra itt!!!

2010-01-12T18:51:00.000-08:00

Ma végre újra tudok egy kicsit hozzájárulni az én kis blogom írásához és remélhetőleg a ti szórakoztatásotokhoz kedves olvasók.

Mostanság mivel délután van az iskolám ezért akkortájt nem nagyon csinálok semmit azon kívül, hogy tanulok. Tehát mostanság a napi jelentéseimet hanyagolni fogom azt gondoltam inkább, hogy egy két olyan érdekességet írok le ami otthon nincs vagy nagyon idegen és furcsa.

Mindenek előtt azonban a szilveszteri fiestaról írnék néhány szót. Iskola után amit aznapra délelőttretettek elmentünk (épp kint dörög meg villámlik) egy kis alkoholot vételezni ami végül is a vodka lett. Ezután kivonultunk a Circular Quayre, amit mindenki megtekinthet a térképen ha akar. Már korán reggel óta ott táboroznak az emberek és piknikeznek találtunk is egy nagyon jó helyet, közel a hídhoz pont szemben az operaházzal ami nagyon jó kilátást engedett nekünk. Kettő órától tehát ott ücsörögtünk és élveztük a felhők közül időnként felénk kacsintó nap sugarait. Mentünk is egy két kört rögtön érkezés után addig amíg nem voltak annyian. Namost azt kell tudni, hogy egymás hegyén hátán rendőrök és seckurittyok rohangáltak mindenfele. Egy érdekes és hátborzongató szitu volt például amikor egy fiatal társaságtól a rendőrök elvetteke egy 24-es karton sört és őket elzavarták. Ezután odavitték az érintetlen rekeszt a kukához és egyenként kinyitották majd beledobálták. Erre azért került sor, mert ez a hely, a szilveszteri buli közepe "alcohol and glass restricted area" volt. Nekem személy szerint illetve a velem együtt ünneplő lányoknak (Zsófi meg Timi) nem tetszett a dolog, de később rájöttünk, hogy sajnos itt szükség van rá.

Na szóval ezt a horrorisztikus elemet látva azonnal visszamentünk a mi kis szekciónkba és gyorsan inni kezdtük a vodkát, hogy nehogy má na!!! Meg is lett az eredménye, olyan három fél négy magasságban már ki voltunk dőlve és tartott is a vidámság egész éjfélig szóval ebből a szempontból sikerült. A továbbiakhoz azonban meg kell értenünk valamit az ausztrál társadalomról. Minden köntörfalazász félretéve az emberek nincsenek a végletekig iskolázva, ami annyit tesz hogy viszonylag birkák. Egyik ismerősöm aki volr amerikában is azt mondta ugyan az csak nincs annyi mexikói. Nem baj itt van elég indiai feleltem én. Vissza a témához. Szóval birkák a népek tehát terelni kell őket. Ezért az operaháztól igaen nagy távolságokban körbe kordonokat húztak fel és a flhúzott kordonnal körülkerített területeken belül is mindenhová ellenőrző kaput húztak fel, ezzel teljesen megbénítva a forgalmat. Ekkor ötlött fel bennem a gondolat, hogy a magyar ausztrál rendőrségnek mégis csak szorosabb a kapcsolatuk mint először gondoltam. Etőll eltekintve azonban azt mondom, hogy nagyon jó volt és örülök, hogy ott lehettem.

A történet folytatása a következő volt. Megnéztük a gyerekeknek rendezett este kilences tűzijátékot ami nyolc percig tartott majd tovább barátkoztunk a vodkával meg néha a mellettünk ülőkkel. Olyan tíz óra magasságában Siddhi (a volt indiai lakótársam Burwoodban) is megérkezett a helyszínre és telefonált hol vagyunk. Megpróbáltam útbaigazítani, de mivel nem nagyon ismeri a környéket nem talált oda. Gondoltam kiugrok érte gyorsan. Ekkor szembesültem az első akadállyal. Ugyanis valami hasonlóra gondolhatott még vagy több százezer ember. Azért én nagy bátran belevágtam és olyan egy óra alatt megtettem a vasútállomást a helyünktől elválasztó kb kétszáz métert. Vicces volt és sokat röhögtem menet közben az embereket. Például akkor amikor egyszerre csak mindenki azt vette észre, hogy nem mozdulunk mert mindenki a másikkal szemben ment. A vicc, hogy én voltam a közepében. Namost próbáltam rendet vinni a káoszba és megmagyarázni a két szemben menő csoport elülső tagjainak, hogy ugyan forduljanak már vissza és akkor legalább megyünk valamerre, de természetesen nem akart senki sem indulni. A füstösebbje, mert lusta a vágottszemű meg birka:D:D:D A legjobb egy részeg olasz srác volt mellettem. El kezdett panaszkodni, hogy neki nagyon kell WC-re mennie és az sem tesz a hólyagjának túl jót, hogy előlről és hátulról tolva van.

Ezt a szitut úgy kell elképzelni, hogy ha valaki elájul nem esik össze. Ez a nyomakodós dolog amúgy nagyon jellemző itt szintén a túlnépesedett népek miatt, de erről majd asszem később írok bővebben, mert nagyon érdekesek ezek a kultúrális dolgok.

Vissza inkább a taljánhoz. Szóval én azt javasoltam neki, hogy vegye elő és áljon neki úgy iramodjon meg a WC felé. Ez nekem is jó, mert mögötte lesz utam meg neki is, mivel nem fakad el a hólyagja. A végén mikor épp megindultunk nagy kézitusák árán már ott volt, hogy megcsinálja. Arra azért nagyon kíváncsi lettem volna:D:D:D

A lényeg, hogy elértem a Shiddit és őt és anyukáját, aki itt töltötte az ünnepeket. Visszafele út eseménytelenebb és gyorsabb volt fél órával a tűzijáték előtt vissza is értünk. Közben Timi eltűnt, mert találkozott valakivel. Viszont Zsófi szerzett helyette egy Torstent aki egy észak német srác és itt dolgozik nem messze egy farmon. Szóval így készültünk a tűzijátékra. Aztán éjfélkor elkezdődött. Nem véletlenül világhírű, most már tudom. Alapból tizenkét percet vett igénybe, de az megfizethetetlen és aki tanult menedzsmentet tudja, hogy sokkal hosszabb időre nem is lehet lekötni az emberek figyelmét. Azt gondolom azonban, hogy ez fenomenális volt és ajánlom mindenkinek, ha egyszer erre jár akkor nézze meg. Nem mellesleg eszembe jutott az újkeletű ám nagyrészt igaz mondás: Minélhosszabb a tűzijáték, annál nagyobb a baj!!! Persze ez nem teljesen igaz, mert itt is viszonylag ugyanaz a helyzet mint otthon, sőt néhány helyen tán még rosszabb is. Az egyetlen ami megvan nekik az az országuk el nem adósodása... Erről is azonban kicsit később egy külön értekezésben.

A tűzijátékot úgy kell elképzelni, hogy 15 kilóméteren az egész öböl területén rengeteg helyről lőtték fel a rakétákat. Ahol mi álltunk potom egyszerre négy felől kaptuk a látványt. A látvány a hangok és maga a hangulat leírhatatlan volt és fantasztikus. Egyszerre lőttek a hídról az opera házról körben vagy öt felhőkarcolóról és valahonnan messzebről aminek csak a végeredményét láttuk az égen. Azt hiszem nem véletlen az időtartam sem mert azt az intenzitást és élményt amit ott átél az ember nem könnyű fenntartani. Egyszerre annyi rakétát az égben én még nem láttam. Sokszor egybe is értek pont a fejünk felett és az ember azt sem tudta hová nézzen a nagy kavalkádban, sok olyan lövést is láttam amit eddig sosem. Egy szóval szerintem ez a szilveszter főnyereménye volt. Nem beszélve természetesen a társaságot!!!

A tűzijáték után pedig elindultunk a város szíve felé, megvizsgálni az eseményeket. Jó darabig azonban várni kellet, ugynia utólagos számítások alapján csak itt a Circulra Quaynál 1,5 millió ember gyűlt össze! A város 6 milliós.

Amint elindultunk azonban rájöttem a rendőri jelenlét ami természetesen gyalogos lovas kocsis rendőrökből és gyalogosan cirkáló bevetési rendőrökből állt. Mondták már, de nem hittem el ha az ausztrálok isznak agresszívek lesznek. Azonban igaznak bizonyult mivel majd minden utcasarkon verekedést oszlattak a rendőrök és mentőben ápoltak valakit vagy vittek el. Nem csoda hát ha nem támadt kedvünk bemenni egy utcabálra. Amúgy is nagyon jól éreztük magunkat a saját társaságunkban hiszen e miatt rendeztük így a dolgot és inkább sétáltuk ittuk magunkba a nagyvárosi szilvesztert. A látványhoz hozzá tartozik, hogy rengeteg őrült ötlet és ember van ilyenkor az utcákon és tényleg amúgy jó részük nagyon kedves aranyos és jól el lehet velük hülyésskedni. Amit pedig őrült alatt étek abba minden hülyeség belefér amit el tudtok képzelni. A villogó égőkkel feldíszített rendőrlótól az ír manónak beöltözött nem enyhén ittas ír társaságig.

A városban először beiktattunk egy pisiszünetet, majd bevártuk Timiéket és közben végig néztünk egy verekedés utáni rendőri intézkedést és az intézkedés után a távozók kezdődő verekedését egy drogossal valamint egy rendőri oszlatást, ami nem volt komoly csak odaugrottak közéjük és csúnyán néztek meg kiabáltak. Ekkor innen Shiddiék elmentek haza, Timiék továbbáltak bulizni, mi meg hárman Zsófi, Torsten meg én úgy döntöttünk elbeszélgetünk azt utána oszolj és haza.

Nagyon jót bohóckodtunk ugyanis az utcák a belvárosban teljesen le vannak zárva és csak gyalogos forgalom van. Meg is hódítottuk az út közepét és onnan néztünk körbe a belvárosban.

Nagyon jó volt és annyit mint akkor nem igazán nevettem még mert egész nap ment a hülyeség meg a buli.

Körülbelül három fél négy között értem haza itthon még beszélgettem az itt leledző lakótársakkal majd aludni tértem és az új esztendő első napján tértem magamhoz nagyon jó tapasztalatokkal és élmenyekkel.

Röviden ennyi lenne a kis beszámolóm. Most csak suli meg edzés, mert ám László barátotok edz ám minden nap szépen. A következő nagy eresztés amiről majd adok beszámolót az Australia Day lesz január 26-án.

Addig is képekkel bombázlak benneteket meg egyéb értekezésekkel amik foglalkoztatnak. Egyet ígérek izgi lesz.

Karácsony és újév

2009-12-24T00:12:00.000-08:00

Mindenkinek kívánok kellemes békés boldog áldott karácsonyt és boldog sikerekben gazdag újévet!
Egy két kép fiúknak lányoknak és unisex is akad mindenki szemezzen kedvére:D:D:D

Játék

2009-12-24T00:07:00.000-08:00

Na ki találja ki, ki is ez???

bevallom egy kis előnyben vannak azok akik tudják milyen videókat nézegettem elindulásom előtt a neten:D

Karácsony előtt

2009-12-24T00:02:00.000-08:00

Úgy alakult hogy végre újra tudok írni a blogra. Itt minden rendben van és asszem az élet kezd lassan belerázódni a rendes hétköznapok kerékvágásába. Hétköznap suli és kisebb csínyek hétvégén pedig minden ami a hétközökből kimaradt. Ami a legutóbbi bejegyzésem óta változás volt az életemben azt elég röviden le tudom írni mert nem sok történt. Még mindig ugyanott lakom és élvezem a társaságot, nagyon jókedélyű banda verődött itt össze. A múlt héten voltam Mónikáéknál. Nagyjából a lakásuk felújításának a végére értek nagyon jól néz ki le a kalappal. Most itt van Gábor fiuk New Yorkból a felesével szóval a karácsony boldog:D

Végre sikerült jó képet is csinálnomóluk:

Voltam az Imréjéknél is egyszer azóta ugyanis a Zsófit elvittem mert már rég meg akarták ismerni mivel falubéli kislejáány! Jól éreztem magam ott is naná sör ,meg kaja mellett:D

A legnagyobb happening az volt mostaság, hogy megszűnt a nyelvizsgaelőkészítő csoportom ezért felkínálták ingyen és bérmentve hogy átmehetünk Business English-t tanulni. Ez nagyon jó lehetőség mivel ez a főikola legmagasabb szinű képzése és még ha minden igaz egy két ezerrel drágább is. A csoport nagyon jó mindenki jól beszél angolul. Iskolán kívül is összejárunk sokat. Legutóbbi progi a suli előtt beiktattunk egy kóreai "all you can eat" éttermet. Amni annyit tesz hogy ha befizetsz tíz dodót akkor addig tömöd a fejed amég élet van benned. természetesen mindenki úgy rákészült erre hogy nem volt reggeli meg vacsora és senki nem tudott egy tálnál többet enni, nekem is úgy kellett legyűrnöm már a gyümisalit a végén. Amit érdekesség képpen el tudok mondani az ételekről az az hogy nagyon hasonlóak a magyar kajákhoz. Használnak néhány olyan alapanyagot meg fűszert amit mi nem de nagyon sok kajának megtalálni a kóreai verzióját ami nagyon érdekes, itt említeném példának a krumplipaprikást. Annyi a különbség hogy ők rizzsele eszik nem kenyérrel és kizárólag erős paprikából készítik. Amúgy ők is alkalmaznak a sütés főzés során tört paprikát de nekik csípős de ugyanúgy használják mint mi szóval ha egy valamit ki akarnék emelni akkor az az hogy a kóreai konyha nagyon nagyon erős!!! De én szeretem. Ebben a vonatkozásban szerencsém is van mivel két szakács is lakik itt a házban és sokat főznek azt mindig ennem kell ha akarok ha nem. Na persze azért nem vagyok én ilyen szégyenlős és általában elfogadom:D

Itt elképesztő a karácsonyi készülődés mindenhol mű karácsonyfák tömkelege és ahová csak tudnak mikulás sapkát akasztanak. A kedvencem a kipufogóból lógó hóember volt de a buszok és a taxik is mind karácsonyra vannak díszítve. Ennek ellenére nekem semmi karácsnyi hangulatom nincs azt kell mondjam de azért az ünneplés nagyon jó lesz bár hiányzik hogy nem lehetek otthon.

A karácsony itt már teljesen a mikulás körül forog és sehol nem látod hallod a templmoknál felállított betlehemen kívül, már ahol állítanak, hogy van valami köze Jézusnak is a karácsonyhoz. Nagyon durva vásárlási láz van és karácsony előtt két napig 00-24-ig minden nyitva van. Az embereknek az öltözködésben is az agyára ment az ünnep. Amikor a gyerekeket mikulás ruhában meg Santas little helper ruhákban járatnak akkor érzem ezt igazán. Bár amit a legjobban át tudok érezni az az amikor megjelennek a lányok piros bikiniben mikisapkában a belváros közepén persze a sapka takar a legtöbbet:D:D:D

Nagyjábol egyenlőre ennyi az ünnepek után pedig megírom a tapasztalataimat róla addig is előre a sárga köves úton!!!

Még néhány kép

2009-11-29T06:52:00.000-08:00

A képeket össze vissza válogattam a különböző galériákból. Lényegében amit tudnotok kell róla az két dolog. Az egyik a kínai kapu alatt álló László barátotok Sydney szívében a Chinatown bejáratánál áll. A másik az esti látképfotók ami Zsófi ötlete volt de azért jó és még tervezek ilyeneket felrakni.
Szóval évezzétek:

Játék

2009-11-29T06:47:00.001-08:00

A játék is folytatódik: Előző kérdésem megfejtésére a jó válasz valóban a zöld paca volt a sarokban.
A mostani kérdésem pedig a következő a szokott pontokért:

Mi található a képen?

A várva várt...

2009-11-29T06:46:00.000-08:00

Hát akkor most itt egyben mint ahogy még sosem volt felrakom a képeket ahol nővé varázsolták az arcom. De hogy ne higyjétek hogy egyedül votam még pár szenvedő férfitársam arcát is felrakom. Amúgy a poén hogy a modellek közül mindegyik hetero volt az egyik csaj pl apukáját hozta el. Szóval jó szórakozást.

Pár érdekesség

2009-11-29T06:39:00.000-08:00

Gondoltam még pár érdekességet azért közzéteszek nektek így külön csak a szórakoztatásotokra. Szóval múlt vasárnap részt vettem egy kóreai szülinapi bulin merthogy a lakótársamnak az volt és itt a lakásban megköszöntöttük. Érdekes élmény volt nagyon jól éreztem magam és nagyon jól elhülyéskedtünk. A szokás a következő, kaja, pia, torta és részeg ünnepelt. Úgy kezdik hogy minden piából ami alkoholos és van a házban öntenek az ünnepeltnek akinek egy húzásra meg kell inni. Mondjuk ezek után öröm nézni ahogy felvágja a tortát. Meg van még egy érdekes tradíció, valami hínárlevet vagy mit iszik az ünnepelt mi az? minek? nem tudom. Mindenesetre jól telt az este és nagyon jól elszórakoztunk.
Ami még igen érdekes hogy a kóreai és a magyar konyhának nagyon sok közös vonása van. Valamint vannak hasonló vagy ugyan olyan ételeik. Például a paprikáskrumpli. Csak ők erős paprikából csinálnak port.

Újra Sínen

2009-11-29T06:29:00.000-08:00

Sziasztok kispajtások.

Végre elérkezett a nap amikor tudok írni egy kicsit nektek. Az elmúlt pár hét eseményeiről nem tudok túl sokat írni mivel sajna nem történt velem túl sok újdonság. Leszámítva persze hogy megérkezett Timi és elköltöztem a belváros kellős közepére ráadásul olcsóbban mint ahol előtte laktam. Most épp kóreaiakkal lakom együtt. Nagyon kedves és tiszta népek és nem utolsó sorban utálják a kínaiakat ahogy megtudtam.Szóval elég szimpatikus népek. Amúgy a lakás a 38. emeleten lenedzik ami elég jó kilátást biztosít a városra, érdekesség kedvéért ez a hagasság kb a pécsi 25 e,eletes magassága vagy felette kicsivel és ez a dereka a lakófelhőkarcolónak amiben lakom. Mellesleg ez nem a legnagyobb tornyok egyike.

Ami még standard az életemben az a munkakeresés. Sajna nem olyan egyszerű itt munkát találni mint azt az egyszeri gondolná. Bár most állítólag egy két héten belül lessz sok diák munka mivel a studentek hazamennek mindenhova és kell a fris munkaerő. Persze e mellett is keresek folyamatosan interneten és személyesen de azért repesve várom a napot amikor elhúznak innen a diákok.
Na de egy kis ízelítő után had írjam le egy kicsit részltesebben mit is csináltam mi is történt velem.
Először is elköltözteem Burwoodból. Amég nem találtam magamnak albérletet a Mónikáéknál laktam ez mindösszesen öt napot vett igénybe. Ezután költözködtem be a városba ahol most is lakom. Ezután alatt és előtt munkát kerestem.
Az iskolafronton is változás történt. Ugyanis két hét szünet után hétfőn elkezdődött az újabb menet. Három tanár tanít minket minden reggel kilenckor kezdődik az iskola és szerintem nagyon jók a tanárok szóval jól választottam és szeretem is tehát minden rendben iskola fronton.
Ami viszont mindenkit a legjobban érdekel szerintem itt az élet és a buli. Tegnap volt részem egy kevésben ugyanis Zsófi, Timi, Edina, Laci (ó igen egy másik ilyen szépnevű ember is felütötte fejét a városban) és én betámadtuk a várost. A buli után én hazaestem és itt még a lakótársakkal ökörködtünk egy sort szóval nagyon jó volt a tegnapi buli. Ma a tegnapi csapat lány szekciójával illetve egy orosz és egy örmény sráccal, akiket Timi ismert meg a buliban, elmentünk a Bondi beachre.Nagyon szép a strand olyan apró szemű és fehér homok van amit még sosem láttam az óceán miatt meg nagy hullámok és cápák természetesen. Végre beleérinthettem a lábam a vízbe ami azért volt egy kicsit vicces mert ahogy én elképzeltem hogy mossa a lábom a víz meg ilyenek nem nagyon jött össze mert akkora hullám kapott telibe hogy nyakik vizes lettem. Mondjuk ez azért nem volt örömteli mer ilyen tájt tavasz végén a víz cirka 19 fokos szóval nem túl meleg. Mindent összevetve (még a homokdobálást és Zsófi lesántulását is) nagyon jó kis nap volt bár a vgére egy kicsit lefáradtunk. Ma viszont sikerült vennem egy nagyon jó minőségű siltessapkát igen jó áron szóval már megérte felkelni.
Csütörtökön szervezett az egyik osztálytársam egy kis összeröffnést amin szintén részt vettünk. Azt mondhatom hogy voltak ott emberek ázsia minden fertájáról de a legtöbben kóreaiak. Megóstoltunk néhány kóreai ételt és velem csináltattak pizzát mert hogy én európai vagyok szóval értek hozzá. Nem dicsekedésből de igen...:D
Egy pár szót azért még szólok az új ismerősökről ha már ekezdtem beszélni róluk. Szóval Edina és Laci ahogy az etikett megköveteli. Ők egy nagyon kedves fiatal magyar házaspár és szerencsétpróbálni érkeztek ide a távoli hazából. Elég sokat találkozunk velük és nagyon kedvelem őket mert nagyon rendes normális és vidám szeretnivaló emberek tehát jól érzi magát velük az ember és jó társaság.

Valamint ha már ismerősökről van szó akkor had említsem meg Zsuzsát a szintén magyarországról érkezett hölgyet. Vele Imréjéknél egy összejövetelen találkoztam ahol én lettm felkérve a shef szerepére. Természetesen örömmel elvállaltam nemcsak a kiváló társaság miatt hanem azért is mert szeretek főzni.

Itt ismerkedtem meg Zsuzsával aki most is itt él és dolgozik Sydneyben. Eddig nagyon sokat segített hogy könnyen vegyem a munkakeresés akadályait és sikerüljön valami. Rengeteg tippet adot és még a jelenlegi főnökéhez is beprotezsált állásinterjúra. Szóval minden fronton nagyon sokat segített. Ahogy megismertem őt egy nagyon kedves aranyos és intelligen lány. Jó társaság és nagyon segítőkész szóval le a kalappal. Amúgy egy kis mellékes információ, szombathelyi és a Bea ismeri bár nem onnan :D. Tegnap Timivel találkoztunk vele és elvitt minket egy kis ismerd meg a várost ahol élsz túrára. Olyan helyeket mutatott amik mellett eddig elmentem ésészre sem vettem valamint plussz hasznos tanácsokkal látott el minket és megosztott velünk egy csomó nagyon érdekes dolgok ittartózkodása történetéből. Valamint a nagy Hollywood fanok figyelmébe ajánlom, megmutatta Russel Crow házát is. Nem mondom ő sem nyomorog éppen.
Na de vissza az ismeretekhez. Megismertem még Imréjéknél. Egy másik magyar házaspárt is akik körülbelül egy korúak lehetnek velük. Ők is nagyon rendes és szimpatikus emberek és Rudival nagyon jól el lehet politizálni. El is hívott septében horgászni ha ráérek. Ez azért jó mert itt nem lehet pontyot kapni mivel itt senki nem eszi merthogy gusztustalan piszkos állatnak tartják és emiatt hemzsegnek sok folyóban. Szóval lessz halászlé haháááá...
Hát most így a visszatérésem örömére ennyit kívántam megosztani veletek remélem még mindig élvezitek az írásomat meg a telet amint tudok és ami remélhetőleg nem lesz hosszú idő, jelentkezem újra.

Jajj de ám egy dolgot kifelejtettem ám a megemlékezésemből. Timi itt tartózkodásának második napján kompal átkeltünk a Taronga Zoo-hoz ami természetesen zárva volt ezért elmentünk egy sétára a mellette található parti sétányon. Hát a magyar élővilághoz szokott hazámfia azaz én meg persze Timi ámultunk bámultunk ugyanis akkora gyíkok rohangáltak meg sütkéreztek mindenhol hogy alig akartam elhinni. Bár azt mondták nekem -na persze nem a gyíkok- hogy ezek csak a kisebbek. Szóval állok elébe az újabb talinak.

A másik állati sztori amikor Edina Zsófi Laci meg én bent voltunk a Hyde Parkben és egy öreg olasz leszólított minket és aztán körbevezetett minket a környéken. A botanikus kert volt a fő cél és a környéke elsősorban a tivadarokat akarta megmutatni. Ami utólag kderült hogy a denevér akar lenni amit egy magyar barátja tanított neki. Amúgy a faszi nagyon érdkes karakter volt és mellesleg öt nyelven ír olvas beszél folyékonyan: olasz, angol, francia, spanyol és japán. Ja és mellette olasz, japán szakos tanár így nyugdíj után mellékesben És japánul szeret írni mert az olyan szép. Szóval még ha nem is akar az ember akkor is tud érdekes arcokkal találkozni. Az öreg Giovanni is ilyen.

Azért élek még ám

2009-11-15T04:17:00.001-08:00

Szóval az utóbbi pár hétben nem sikerült túl sokat összehoznom a blogomban. Ennek sok oka van ám amit most azonban nem fogok veletek megosztani mert ma sincs időm rá de amit látjátok egyre több van szóval most már napokon belül, ami a jövő hetet jelenti teszek fel új képeke és beszámolok minden jelentősről ami történt velem.

Addig is fel a fejjel és írjatok nekem.

Új lakótárs

2009-10-25T03:54:00.000-07:00

Kedves kollégista cimborák csak azért rakom fel a képet az új lakótársunkról hogy ne irigykedjetek hogy máshol nincs ilyen:
Adatok:
Hossz: 4-5 cm
Szem: kb 200 barna
Lábak: 6 (3 pár)
Haj: két szál csáp

És már várjátok mi.......

És íííííímeeeee Csóti de Roch:

Köv kérdés

2009-10-25T03:51:00.000-07:00

Jöjjön a következő feladat:
Találjátok meg a papagájt a képen (lehet hogy nem az egész papagáj szerepel):
Az első képen kell megtalálni hol van a második képen szereplő papagáj.

Az előző kérdésemre a válasz a 75 volt de mivel csak hárman tippeltek mindenki nyert pontot.

Jó szórakozást!

nővé válásom története...

2009-10-25T03:49:00.000-07:00

A lányok a házban kitalálták hogy mivel lesz ez a szerdai smink balhé gyakorlás kell és kisminkelnek. Én meg megkértem a Zsófit hogy írja le az élményt mert nekem majd kifolyik a szemem úgy ég. Így a kedvesség és segítőkészség oltárán megszületett ez Valamint a képek:

Mivel Siddhi sminkelést tanul, megkért rá, hogy szerdán legyek a modellje egy vizsgán, amelyen fiúkat kell nőkké maszkírozni. Nagy örömmel fogadtam a fekérést, mert mindig is titkos vágyam volt, h nönek sminkeljem magam és ilyen módon feltünés nélkül meg is tehetem. Ma este azért a biztonság kedvéért megkértem rá, h mutassa be, milyen is lesz. Egy laza fél óra múlva Laciból Laura lettem.Nagyon tetszettem magamnak, nem is mosom le, azt hiszem, most megyek is, mert sok bár van itt a környéken...puszika mindenkinek

Másnapi megjegyzés ( ezt a fentebbi néhány sorral ellentétben tényleg én írtam): Először most hogy már tudok írni, a nőknek a legmélyebb tiszteletem és megbesülésem amiért ezeket a kínokat állandóan kiállják. A férfiaknak meg annyit hogy ha valaki felkér erre, az a neve hogy dra, akkor mondjatok nemet. Milán, Atka: Jah csak annyi hogy ezután én is csak úgy vállaltam el ha azután kisminkel az új dzsókernek... :D:D:D
Na hajhó!!!

Pótlás

2009-10-25T02:03:00.000-07:00

Mint megígértem pótlom az elmaradásomat nagy vonalakban. Ahogy már említettem a hétköznapjaim nem voltak túl mozgalmasak. A nap elején elmentünk Zsófival állást keresni amiből az keveredett ki, hogy az első helyre ahová bementünk egyből felajánlottak egy trial munkát hétfőre és azt mondták ha megfelelek mehetek máskor is. Ezután még mentünk egy kört a városban és végre feltaláltunk a Sydney Harbour Bridge-re és átsétáltunk rajta. Valamint rátaláltunk egy furcsa fészekre amiben egy hatalmas tojás volt nem messze egy hajókikötő reptértől és megegyeztünk benne, hogy ez tuti helikoptertojás és az anyjuk lakik a kikötőreptéren. Asszem ezek után nem szükséges elolvasnom az Alise csodaországban című könyvet.

Aztán eljött az este, amikor is kedvenc lakótársam Zsófi azzal a remek ötlettel állt elő, hogy menjünk ki az Operaházhoz, mivel Siddhi, az egyik indiai lány a házból, aki mellesleg csak négy hónapja van Sydney-ben, még nem látta. Először körbenéztünk a Sydney harbour-ben. Majd leültünk az Operaház lépcsőjére és ittunk. Nem is keveset. Bort meg néhány feleset.

Szegény Siddhi hazafele felcsavarodott pár lámpaoszlopra és megostromolt néhány kukát.

Másnap újra felkelt a Nap, de mi nem, ugyanis majmok boxoltak a fejünkben. Az algopirin diéta után jött még néhány óra pihi... már akinek. Majd este öt körül megejtettem a vacsorát és ezután kis net kis az és irány az ágy ugyanis vasárnap el akartam menni a helyi magyar nyelvű istentiszteletre.

Amit elterveztem kis bolyongás után sikerült is és elutottam a templomba az istentiszteletre és az '56os megemlékezésre. Az úrvacsora és a megemlékezés után mielőtt haza indultam volna beszéltem néhány szót a lelkésszel. A neve Pálffy Kund és egy fiatal nagyon normális ember. El is hívott a jövő heti istentiszteletre is és mellette figyelmembe ajánlotta a magyarok házát. Ezután a szakadó esőben hazafelé bevásároltam. Itthon a ház mindeközben beázott de semmi nem károsodott szóval mondhatom, hogy szerencsésen megÚSZTUK az ideiglenes patakunkunk áradását. A délutánt a szakadó eső miatt itthon töltöttük pizzasütéssel és dvd-zéssel. Siddhi ajánlására rárepültünk a P. S. I love you-ra rövid és tömör jellemzésem szerint aki tudja kerülje(a fiúk). Szóval a mai napom nagyon jó volt mindent egybe vetve és már alig várom a holnapi megmérettetést.

Mindenki drukkoljon!

Jeladás

2009-10-24T05:38:00.000-07:00

Halihó mindenki most nem volt elég időm írni arról ami velem mostanság történt de holnap ha lesz időm igérem bepótolom az elmaradottakat. Annyi előljáróban hogy úgy néz ki lesz melóm egy étteremben más meg nem nagyon történt kivéve a péntek estést ami azt hiszem ittartózkodásom legjobb estéje volt!
Szóval folyt köv holnap.
Addig is ha nem írok ne válaszoljatok.

kÉPEK

2009-10-18T06:19:00.000-07:00

Álljon alant a szombatom a vasárnapom és a képekkel való alátámasztás

2009-10-18T06:08:00.000-07:00

Kedves naplóm...

Az újabb szombatomami itt már a másodiknak számít akárhogy is szórzok osztok bekövetkezett a tegnapi napon...

Mikor hozzáfogtam az íráshoz nem nagyon emlékeztem rá mit is csináltam a tegnapi napomon és az események mint egy viszajátszás következetk be. Utoljára elaludtam. Azelőtt tévét néztem mégpedig a Kidobóst. Mielőtt a film elkezdődött volna tudom, hogy itthon megint össznépi dumaparti volt a két indiai csaj meg köztem amibe időnként a harmadik indiai lány és a kóreai srác valamint Kálmán is becsatlakozott. Majd ebbe a beszélgetésbe becsatlakozott Zsófi aki akkor ért haza a munkából közben és utána pedig szintén vele interneten feltérképeztük a helyeket ahová ma kívántunk elmenni de ezt már rendes időrendben a mai napomról szóló bejegyzésben örökítem meg.

A feltérképezés meg az összetartás előtt egyszerűen nem akart eszembe jutni mi is történt velem meg mit is csináltam. Aztán ahogy az asztalom előtt ültem beugrott az egész. Hát persze elmentem a lekésett tanfolyamom pótlására, a Responsible Service of Alcoholra. Az emlékek pedig csak egymás után ugráltak az agyamba és ahogy a sírás és a röhögés határán táncoltak az idegeim rájöttem miért nem akartam erre emlékezni. Ott kezdhetném, hogy korán kellett kelni még a hétvégén is. Na de ezzel még nem lenne bajom, ha nem lenne hideg. Ez a tréning viszont nagyon gondolatébresztő volt sok tekintetben. Volt benne rengeteg érdekesség, ezek főleg a tapasztalataim. Másrészt pedig a társadalom elhülyítésébe vetett összeesküvéselméletem igazolását is megleltem eme oktatások gyöngyszemén.

Na de mit is tartalmaz maga az oktatás. Kb a vizsgával együtt hat óra az egész és a végén kapsz róla egy papírt, hogy most aztán már very responsible (felelős, megbízható) vagy az alkohollal. E között a két esemény között azonban történt ez s az. Egy nagyon kedves szállodatulajdonos hölgy tartotta az előadást nekünk, kb huszunknak az előadást. A bemutatkozásnál még nem volt baj, de amint belecsapott a lecsóba egyből éreztem, hogy ebből semi jó nem sülhet ki. Amikor a harmadik mondatában az szerepelt:

Az alkohol drog, igaz legális... egyenlőre!!!

Én már ezt sem tudtam hová tenni. Ekkor azonban még nem selytettem, hogy úgy jártam mint a Titanik. Csak a jéghegy csúcsát láttam meg, de alatta sokkal nagyobb szopás rejlett. Nem időrendben, de elmondanék pár érdekes sajátos és szerintem agyatlan törvényt és magatartástípust. Először is New South Wales törvényei alapján egy ember 24 óra leforgása alatt mindössze négy alkoholos italt fogyaszthat egy szórakozóhelyen. Megtudtuk, hogy a pincérek magándetektívek és nekik kell kinyomozni ki milyen részeg, hány éves és Laza szép mondásával ki hány gólt rúgott ( Ne nevessetek tényleg ezt mondták hogy private investigator-magándetektív...azaz röhögjetek) Azt hiszem itt kezdett súlyosodni a helyzet. Valamint ha valki egy kicsit ittas azaz olyan dolgot csinál ami nem való józan emberek között akkor el kell küldeni különben az aktuális pincért akié a vendég volt maximum 11 ezer dollárra bírságolják és a helytől elveszik a működési engedélyt. A szép az egészben az, hogy a rnedőrők ezt tényleg ellenőrzik. Tehát ez és ehhez hasonló nevetséges dolgokről hallhattunk. Bár nagyon jól szórakoztam a mellettem ülő ír sráccal. Aztán megtanulhattuk még, hogy az alkohol mindenféle rákot okoz és amúgy is meghal aki issza. Valamint a tananyag része volt hogy, Európa mennyivel másabb mert ot ha az emberek isznak akkor nem olyan agresszívak. Még Sydneyben az elmúlt néhány évben már több mint 4000 részegen elkövetett támadás történt. Na most kérdem én egy hatmiliós városban ez hol sok, valójában nagy a közbiztonság ha csak ennyi van. Az előadás végén volt még egy szituáció amit el kellett játszani. Valami balhé a helyen. Rettenet volt az is főleg az a része amikor az ausztrálok komolyan vették. Onnan lehetett látni ki nem innen való, hogy általában nem vették komolyan. Itt pedig mé egy gondolat amin lehet rágódni: Miért van annyi drogos Sydneyben mint kevés más városban? Na de ennyit erről meglett a vizsga lehet garatulálni! Az időrendemben ez előtt a zuhany, egyéb reggeli teendők és a felkelés voltak. Ennyi volt thát dicsőséges szombatom visszatekintve.

A vasárnap viszont sokkal jobban alakult. A felkelés után Zsófival a nyakunkba vettük a várost. Először külön mentünk ugyanis nekem el kellett menem egy lovardába munkát keresni a Zsófinak meg egy idős magyar nénihez kellett elmennie. Persze nem tudtam sokat intézni, mert vasárnap van a legnagyobb nyomulás az egész lovastelepen. Szóval nem tudtam találni senkit aki kellett volna, de semmi gond nem adom fel holnap vagy holnapután elmegyek megint. Akkor már lesz telefonszámom is. Ezután Bondi Junctionon találkoztunk Zsófival (akit érdekel hol van googlemaps tudja). Itt Zsófi vásárolt csizmát meg akart hozzá harisnyát de nem lehet Sydneiben találni teljes harisnyát. Itt még aztán megebédeltünk és az utunkat busszal az állítólag egyik legszebb öböl a Watson Bay felé vettük. Félúton leszálltunk a Kemeny's magyar boltnál. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy néhány Globus konzerven kívülcsak mi vagyunk magyarok a helyen. Gyorsan el is pályáztunk tovább. Egy kis utazás következett busszal, ami során megpillanthattam első alkalommal a Bondi Beachot a világ egyik leghíresebb strandját.

Amikor leszálltunk a buszról egy nagyon szép öböl tárult a szemünk elé.

Egy szép parkon keresztül eljutottunk a vízig és itt először kezemet az ausztrál tengerbe meríthettem.

Nem nagyon tudtunk azonban pancsolni mivel körülbelül az öbölbe való érkezésünkig esett és csak ott sütött ki. Tehát maradjunk annyiban nem voltunk alkalomhoz öltözve. Itt elbóklásztunk egy kicsit meg kerestünk kagylót is. Ezután felmásztunk a park túlfelén lévő sziklára ahonnan remek kilátás yílt szerteszét széle e világra. Itt tárult először a szemem elé a csendesóceán végtelenje. Amég nem látta az ember nem hiszi el mennyi is a víz itt és a a horizontot jobban szemügyre veszi látszik, hogy a föld tényleg gömbölyű. A túlfelén pedig csodálatos látkép nyílt az öbölre és Sydney belvárosára.

Az óceán felől vagy tizenöt húsz méter magas szakadék volt aminek az alján a hullámok tomboltak.

Kiderült, hogy a függetlenségi harcban, ert hogy itt az is volt, ez volt az egyik legjobban védett erődje az ausztráloknak.

Majd itt a szakadék szélén elkóvályogtunk egy jó darabig és a végén egy kisebb erdőn át visszasétáltunk a parkba ahol még találkoztunk pár kakaduval. Egy étteremben nem szolgáltak ki minket se és ezután komppal visszatértünk a Central Quaibe ahonnal még mentünk egy kört a városban hátha feltalálunk a Sydney Bridge-re de nem sikerült.

Így hát fáradtan, de vonattal indultunk haza ahol készítettünk magunknak kaját megnéztük a képeket és miután ezt a bejegyzést megejtettem én is el megyek aludni.

Annyi még, hogy most szeretném mindenkinek mondani, hogy kelemes ünneplést és jó forradalmat kívánok október 23-ra és üzenem, hogy nem kell megvárni vele. Én itt fogom ünnepelni Sydneyben majd beszámolok róla milyen volt.

Addig is valahogy tartsatok ki függőséget okozó írásaim nélkül.

Kedves naplóm zárom soraimat...

Szerda csütörtök péntek

2009-10-15T23:40:00.000-07:00

Nem akarom hosszúr húzni a beszámolómat az elmúlt három napról mert tudom hogy képek nélkül kicsit uncsi dehát most ez van.
Szóval szerdán nem történt semmi különös elmentem suliba és fél kettőkor végeztem. Majd egy pár órát elcsászkáltam a városban munkahely és szállás után kutatva. Majd a Town Hallnál összefutottam Zsófival és onnan hazautaztunk. Este megejtettük az első közös összlakossági tévézésünket. A program a Pókember 3 volt. Aki még nem látott ausztrál adást becsülje meg a magyart és örüljön a hosszú műsoroknak a rövid reklámszünetek között. Itt valami rettenetes a tv köülbelül öt tíz percenként kétszer annyi reklám van szóval az egész a reklámokról szól. Mint ahogy megjegyeztem még hülyébb reklámok vannak itt mont otthon. Erre Kálmán nagyon elmésen egy mondattal elemezte a konklúziót:

-Mivel a lakosság nagy része közel áll a szellemi fogyatékossághoz muszály ilyen reklámokat adni.

Hét igen ez mondjuk igaz sok esetben de azért itt még lehet értelmes emberrel találkozni. Viszont még egy dologról be kell számolnom nektek amni nagyon izgi volt. Barangolásaim során belefutottam egy nagyon érdekes épülebe amin a szabadkőművesek jele díszelgett és nem találnátok ki, de a szabadkőművesek központja volt. Aztán történt még egy kis érdekesség. Az egyik indiai csaj sminkesnek tanul és lesz egy olyan vizsgájuk amit a Sydney opera fősminkese tart és az a feladat, hogy egy férfit kell nőnek maszkírozni. Megkérte a házban lakó fiúkat és rám is sor került. Szóval felkért rá hogy menjek el vele és had fessen ki. Mire én azt mondtam neki, hogy nem mert nem vagyok hommer. Mire ő mutatott egy oldalt és kiderült, hogy ez a műfaj, a drag, amely 99%ban heteró férfiakra alapoz. Na szóval azt mondtam rá, hogy ha nem talál mást akkor vállalom(fene a jó szívemet), de hát jó poén lesz.
Szóval ilyen nálam egy átlagos és unalmas szerdai nap.
Majd jött a csütörtök. Amikor is meg kellett volna csinálnom az RSA tanfolyamot amiről ekéstem egy többszörös félreútbaigazítási folyamat révén. A lényeg, hogy áttetettem szombatra a vizsgát szóval minden rendben. Utána ki akartam menni Mónikáékhoz, mert megjött hozzájuk a bankkártyám. Rájukcsörögtem Parramattából és kiderült, hogy akkor értek oda hozzám és elhozták a kártyát. Na szóval a vége az lett, hogy elmentem velül egy kis ismerőslátogatóba. Először Kornél egy gyerekkori ismerőséhez mentünk el ahol ott volt egyik barátnője is, mindketten kisgyerekkel. Szóval három kisgyerekkel mindannyian elindultunk egy parkba ami kutya és gyereksétáltató létesítmény és az olimpiai parkból elhordott földből építették a régen ott leledző mocsár helyére. Tehát itt megismertem Ilonát és Henriettet akik mind a ketten magyarok. Majd kiderült, hogy Sydney egyik központi parkjábann vannak lovardák ahol Henriettenek vannak ismerősei és szól néhány szót az érdekemben. Szóval vasárnap látogatást teszek arrafelé, hogy megtudjam mi a helyzet. Mellesleg egy magyar az igazgató és valószínű a tulaj is, a neve pedig Budapest Rideing School. Nagyon jó volt A napom idáig. Majd elmentünk a Kornél egy másik gyerekkori barátjához, egy szlovák sráchoz és a családjáhhoz. Azután pedig hazavittek majd a szokásos esti tevékenykedés és alvás.
A mai napom nagyon érdekesre sikerült. A suli után elvonatoztam Bondi Junctionig és ott megkerestem ezt a bizonyos parkot. Azután körbe akartam járni és eltévedtem szóval barangoltam össze vissza a környéken és merő véletlenségből belefutottam egy szabadkőműves templomba szóval ja... (nem is tudtam hogy van ilyen).
Azután busszal és vonattal hazaöttem és bementem mosószert vásárolni a boltba mert végre elszántam magam a mosásra (még írom a sztorikat épp az első adagot mossa a gép. Közben pedig az indiai csajjal és a barátnőivel beszélgetek aki épp az előbb újságolták bodogan, hogy erre a kifestősre egyiknek a bátyja a másiknak a barátja megy és milyen jó, hogy megyek én is. Mire én nem megyek csak ha nem talál mást a csaj. Erre közölték, hogy én leszek az kész mert már le kellett jelentkezni, szóval beszoptam, de semmi gond azt mondják: It's will be funny!
Jah igen azt el is felejtettem, hogy vásárlás közben összefutottam egy magyar anyukával és a kislányával és elbeszélgettem velülk. Felvetette, hogy Ildikó barátnője épp irodatakarítót keres szóval ha megadom a számom megkérdezi és rám csörög. Szóval ha az ember nyitott szemmel jár és egy kicsit bátor ahhoz hogy leszólítson embereket lehet munkalehetőséget találni.
Mára ennyit a sok élményem beszámolásáról és most már csak egy dolgom van háta egy kis újabb játékra invitálni kedves olvasó téged:

A kérdés: Hány eukaliptusz faj él Ausztráliában? Az a három ember kap pontot aki a legközelebb jár hozzá!!!

Hajrá!!!

Egy Kis játék nektek

2009-10-14T03:26:00.000-07:00

Kitaláltam egy jó kis játékot csak nektek kedves olvasók!
Mostantól december végéig felteszek egy egy kérdést és nem meghatározott időközönként. A helyes választ a komentek közé beírók pontot kapnak amit írok magamnak. Az első 3 a második 2 a harmadik egy pontot kap. December 31-ig megy a menet és aki nyer annak küldök valami meglepit. Kengurubőr, bumeráng, aboriginal kisgyerek:D(ez ám sak vicc...)...
Ezt azért mert végre megtaláltam a helyet ahol olcsón lehet ilyen holmikat találni és gondoltam feldobom a blogomat.
Szóval az első kérdésem a következő:
Írjatok nekem három nevezetesebb épületet és látványosságot a belvárosból. (Figyelem az operaház már nem a belváros)

Hajrá mindenki várom a válaszokat!

2. nap

2009-10-14T03:21:00.000-07:00

Kedden megejtettem a második napom a suliban. Érdekes volt először találkozni az új csoporttársakkal. 17en vagyunk és majdnem mindenki más országból érkezett és a csoport úgy jött össze hogy rajtam kívül nincs európai. Mindenki nagyjából az én korom beli és elég könnyen ment a beilleszkedés és mivel elég magas csoportba kerültem igen jól beszélnek angolul. Bár először azt gondoltam hogy nem fogom érteni őket egy két kivételtől eltekintve nagyon szépen beszélnek angolul.
Szóval lenyomtam négy órát majd elindultam a városba egy kicsit nézelődni hol érdeklődhetnék állások felől illetve hol lehet olcsón találni lakást a belvárosba. Sikerült mindkettőt találnom. Nagyon meglepett hogy a belvárosban elgég olcsón lehet találni albérletet. Az elég olcsó azt jelenti hogy annyiért mint itt kint ahol most vagyok. Szóval elég hasznosan töltöttem a napomat és sok újat tapasztaltam.
Nézzétek el nekem hogy egy nappal később írok de el vagyok mostanság havazva a tennivalókal de ígérem ha elmaradásom lesz akkor azt behozom a hétvégén.

AZ első iskolanap

2009-10-12T04:55:00.000-07:00

Ahogy már említettem hétfőn reggel hétkor keltem és nyolc után valmaivel indultam be vonattal a Town Hallba ahol az iskolám is van. Szóval körülbelül fél kilencre értem be majd megkaptam a különböző papírjaimat amiket kitöltöttem majd a szintfelmérő következett ami állt gy szóbeli és egy írásbeli részből. Majd kaptunk egy körbevezetést a kampuszban és a végén jött a nagyon izgalmas eredményhirdetés ahol kiderült ki melyik csoportba kerül. A csoportok angol tudás szerint vannak osztályozva. Örömmel jelenthetem be hogy advanced lettem. Majd az eredményhirdetés után megcsináltattam a diákigazolványt és a nyakamba vettem a várost.
A városban a Mónika bár mondta előre hogy mindent osztogatnak nem gondoltam hogy egy anglikán egyház által szervezett koncertel egyektött sasuage osztogatásra lelek. Miután a zenés ebédemet elfogyastottam leültem egy parkban a templom mellett olvasni gy csöppet és ekkor felhívott Imre hogy bent vagyok e mert a feleségével, Valival bent lesznek a városban fogorvosnál és aztán találkozhatnánk. Aztán csak Imrével sikerült találkozni mert Vali rosszul lett a fogorvosnál. Beültünk egy kávézóba és ott dumáltunk egy kicsit aztán hazaindultunk mind a ketten a magunk útján.
Majd itthon beszéltem anyuval meg apuval aztán megfőztem egy kis vacsorát és közben beszélgettünk egy kicsit az indiai csajokkal majd nekiestem a blogomnak. Most pedig miközben épp blogot írok Zsófival beszélgetek és Atkával skypeolok átgondolom a napomat és örülök neki hogy egy újabb csodálatos napot tölthettem el Sydneyben.

Vasárnap

2009-10-12T04:11:00.000-07:00

Vasárnap délutánig tulajdonképpen semmi említésre méltó dolog nem történt. Belaktam a szobám és kicsit takaítottam. Aztán Zsófi megérkezett a munkából és az ő illetve fényképezője jóvoltából közzétehettem a képeket amiket megtekinthettek. Valamint szintén Zsófi jóvoltából elmentünk egy magyar fiatal összejövetelre egy magyar palacsintázba. Ugyanis felvette még otthonról a kapcsolatot az itt élő iwiwes magyarokkal és elhívták ő meg minket Kálmánnal. Az este nagyon jól telt megismertünk rengeteg embert és nagyon sok jó ötletet kaptunk valamint rengeteg nagyon jó sztorit hallottunk amikoet most nem kezdek el elemezgetni mert akkor holnapig tartana. Szóval a tegnapi nap nagyon jól telt a magyarok társaságában.
A vonatra várva hazafelé pedig összefutottunk egy nagyon kedves hölgyel és a férjével. Elbeszélgettünk velük és amikor elpanaszkodtam nekik hogy nincs még munkám akkor egyből rákérdeztek hogy értek e a kertészkedéshez. Én persze egyből rávágtam hogy igen. Mire ő egyből igért nekem 20 dollárt óránként ha elmegyek hozzájuk és rendberakom a kertet. Ráadásul azt mondta ha kifestem a házát azt is kifizeti. Mgadta a mobilját és megbeszéltem vele ha lesz időm akkor jelentkezem. Szóval bár rendes munkám nincs még ha meg vagyok szorulva jöhet a kert.
Itthon pedig még leültünk beszélgeni és még a két indiai lány is csatlakozott hozzánk és nagyon jót beszélgettünk szóval csak éjfélkor kerültem az ágyba, hogy aztán reggel hétkor frissen fiatalosan összefagyva tudjak nekiindulni az első iskolanapomnak.

Flatmates

2009-10-11T04:22:00.000-07:00

ZsófiZsófi közelebbről

Kálmán

A várva várt képek

2009-10-11T04:14:00.000-07:00

Just easyAz opera meg én

Sydney naplemente

Az operaház Sydney Bridge este

Első új nap

2009-10-10T16:47:00.000-07:00

Sziasztok újra. Gyors időjárás jelentés. Még mindig esik, de már jóval kevvesebbet és az idő is melegszik.
Tegnap délelőtt költöztem át egy diákszállóba ami tulajdonképpen egy ház tíz diákkal. Nagyon tetszik a hely. Én és még két magyar lakunk itt akikkel rögtön érkezésem után összefutottam. Zsófi Szombathely mellől való, egy nagyon aranyos beszédes csaj és lehet, hogy épp ma kap melót. Kálmán pedig egy budapesti srác, kicsit csendes de nagyon rendes. Valamint itt lakik három indiai, két japán és egy kóreai srác szóval vegyes a társaság. De mindenki nagyon jó fej és lehet velük még beszélgeti is.
Tegnap Zsófival és Kámánnal jártam be Buwoodot és vásárolgattunk be egy kicsit még a parkba is kiültünk. Nagyon szép a park csak egy szépséghibája volt. Végre megláttam miért nem csinálnak össze mindent a csövesek, mert belenyomják a kukába. Hát az a nagy helyzet, hogy nem voltam rá kíváncsi gondolom ahogy ti sem de hát gondoljatok arra hogy én láttam is.
Estefelé pedig bementünk a városba a Town Hallhoz. Ott körbejártuk a Hide Parkot majd elmentünk a környék lehnagyobb templomába és az operaházhoz. Az az igazság hogy az operaház este a legszebb nappal pedig távolról szép közelről nem lehet annyira kivenni a formáját. DE a part mellette és este kivilágítva valami mesés. Mellette meg ott van pár kilóméterre a Sydney Bridge. Jó nagy híd és szép is és a tetején potom 170 dollárért át lehet gyalogolni. Odáig sétáltunk majd vissza a vasúthoz és haza.
Egy kis Ethenboro filmelőzetest is láttunk este a közeli parkból napszállta után érkező óriás gyümölcsevő denevérek képében, szép nagyok és néha csak pár méterre az ember feje felett húznak el.
Egybevetve az egészet egy nagyon jó nap volt végre megismertem néhány fiatal tanulót és láttam nagy dencit is szóval abszolult megérte.

Ember tervez...

2009-10-09T02:00:00.000-07:00

Úgy gondoltam megosztom veletek a mai napom friss és ropogós sztoriát. A városba bejutásom ma simán ment mivel Kornél be tudott vinni Seven Hillsbe és onnan vonattal eljutottam knnyen a Town Hallba. Na itt kezdődött a bonyodalom. Úgy volt, hogy találkozom egy szállodaigazgatóval aki majd segít álást találni. A szálloda ahová mennem kellett azonban természetesen felújítás alatt volt és nem találtam ott a célszemélyt. Na de semaj mondja László barátunk mivel megva az ürge telefonszáma, hát rácsörögtem. Erre ő közölte, hogy most nem ér rá, de ha lesz ideje akkor rám csörög. Ki nem találjátok, de nem hívott vissza. Mindegy majd zaklatom tovább hétfőn.
Azért, hogy nehogy azt gondoljátok csak panaszkodom eldicsekednék, hogy végre találtam albérletet és holnap azaz nektek hajnali egy órakor beköltözöm. Tíz különböző nép fiával fogom megosztani eme szerény hajlékot és már nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz. Mikor először megnéztem a ház kicsit lerobbantnak tűnt, de közelebbről megnézve, meg természetesen belülről igen jó karban van. Szóval nem lesz gond.
Visszakanyarodva, hogy hogy is jutottam idág. Szóval nem találtam meg az első célomat továbbléptem a másodikra. Amint kiléptem a nyílt térre akkora esőt kaptam a nyakamba, hogy öröm volt nézni. A kabátom alatt is bőrig áztam nem volt vicce, de meleg sem. Szóval bőrig ázva megérkeztem a második helyre ahová mennem kellett, de nem volt idő még ezért leültem olvasni picit. Nagyon jól megy az angol szöveg értése már a 90. oldal körül járok és tök értem az egészet. Na de visszatérve. Amint bejutottam az irodába elintéztem az albérlet dolgát, valamint megbeszéltem a tréninget aminek becses neve: Responsible Alcohol Training ezzel lehet alkoholt kiszolgálni. Persze nem kötelező, de akinek van ilyen azt előre veszik a jelentkezésénél, mert van Ausztrál kvalifikációja. Ugyanis, hogy egy kis intermezzót beszúrjak ide el kell mondanom, hogy erefelé olyan ez az ausztrál nép és állam, hoy ha nem ausztrál a végzettséged legyen az ezerszer magasabb fokú mint amid van le sem ... fitymálják mintha semmid nem lenne. Érdekes rendszer de hát ők tudják. Lényeg a lényeg mivel sikerült újabb lépést megtenni itteni boldogulásom rögös útján, oldogan álltam tovább felmérni a terepet, hogy merre tudom majd beadni a jelentkezésem munkára.
Majd hazaérésemet egy sörrel ünnepeltem meg és most hallgatom az eső dobolását a háztetőn és hallgatom a fűtőtest hak duruzsolását mellettem mert ám itt közeleg a nyár, amúgy a hegyekben a héten havazott. Annyit még ide búcsúzó soroknak, hogy az ausztrál sörök, már legalábbis amit kóstoltam, nagyon jók szóval igyatok olyat nyugodtan.
Kedves naplóm ezzel zárom soraimat holnap újra jelentkezem, mint a hétórás hírek addig is bírjátok ki nélülem valahogy.

Csütörtök

2009-10-08T13:07:00.000-07:00

Kedves naplóm...
Ma megint megbüntettem a várost szerény személyemmel. Az az igazág azonban, hogy tegnap igen feldúlta szegény lelkemet a buszközlekedés errefelé. Ugyanis tegnap nem kellett olyan korán elindulnom ezért hát itthon voltam és blogot írtam meg veletek msneztem. Nade eljött az ideje a menetelnek ezért a nyakambaq vettem a lábam és elindultam a tőlünk kb öt kmre fekvő buszmegbe. Itt realizáltam, hogy van még fél órám a busz érkezéséig. Namos ez nagy szerencse, mert az itteni buszokról azt kell tudni, hogy csak reggel meg este szeretnek járni más időben nem. Onnan ahonna én szoktam startolni hat féle busz indul és ebből egy nem jó számomra, hogy bejussak a city-be. A kérdésemre a válaszokat a megjegyzések közé várom, a nyeretes értékes virtuális válveregetést nyerhet. Szóval a kérdés így hangzik:Vajon délután óránként, melyik busz jár arrafelé? Mivel reggel úgy szokott lenni, hogy több busz jön egy időpontra vártam még, ekkort tanultam eg a szörnyű igazságot nem jön busz egy óráig. Nem is volt baj mert még időben voltam, szóval olvastam a könyvet amit előző nap kaptam magamtól. Eddig jelentem mindent megértettem bene és már majdnem a 60. oldalon vagyok. Szóval egyóra múlva gondoltam akkor felszállok arra ami nem a városba megy és leugrok Eppingnél ahol van sút és ott majd vonattal bemegyek. Namost megkérdeztem a kedves sofőrt, hogy megálle ott vagy bármely más olyan helyen ahol én tudok menni tovább city felé vonattal vagy busszal. A válasz az volt, hogy ő ugyan nem, de nemsokára jön egy nemtomhányas ami bevisz. Hát ebből egy újabb óra várakozás lett, ami azért volt egy kicsit kínos, mert Imrével akit előtte kedden ismertem meg megbeszéltem, hogy körbevezet a Drling Harborban ami a város szíve és ekkor már fél órája várt. Aztán megjött a következő busz itt is megkérdeztem és ez a Természetesen földi halandó csak az alsó játékrészt közelítheti meg egymilla alatt (természetesen nem forintban gondoltam). Bár szerencsét nem próbáltam azért jó volt a sok játékfüggő leépült és nem számít a pénz gazdagot megnézni. Ezután visszaindultunk az akvárium felé ahol összefutottunk Mónikával és így négyesben, mivel szegény bogr még mindig ott volt. Még egy kicsit ellődörögtünk a Town Hall felé majd mindenki ment a maga dolgára.
Két dolgot így a végén még meg kell jegyezzek. Az egyik a város látképe a kikötőből. Ami egyből feltűnik az emberi haandónak az az, hogy a legelebb belvárost kivéve az egész város körös körül olyan mintha egy fákkal sűrűn benőtt parkba épült volna. Nagyon jól néz ki ahogy a domboldalon a fák között feltűnik egy két áztető, pedig az ember tudja hogy nagyon sűrűn lakott. A másik élményem hogy este indultunk haza és a dombtetőről láthattam az éjszakai Sydneyt. Hát mit mondjak nagyon jól néz ki és még mindig igazat kell adnom magamnak amikor azt mondom, hogy a kevés város egyike ahol a régi és az új találkozáss ilyen jóízléssel van megoldva.
Mára ennyit tervezetm elmondani remélem élveztétek a mesét holnap újra jelentkezek új infókkal.

Még egy solgálati közlemény nézzétek el nekem, hogy olvassátok és képekkel nem támogatom meg a igazam de még mindig nincs fényképezőm és mióta megvan az itteni telóm azóta nem használom a másikat és csak azon van fémpező, meg mellesleg még egyszer azt a tortúrát nem vállalom, hog feltegyem a gépre onnan a képeket. Ám amint lesz melóm és nem kell spórolnom veszek egy gépet és akkor aztán retteghettek a képeimtől, mert majd még a szemeteket sem tudjátok levenni róla.

Ügyintézősdi

2009-10-07T01:26:00.000-07:00

A mai napomra nagyon büszke vagyok, mert rengeteg dolgot el tudtam intézni és sosem gondoltam volna hogy ilyen jól intézek ügyet angolul.
Elmentem az albérletes irodába ahol kaptam egy két tippet, hogy lehet elhelyezkedni könnyebben valami vendéglátós helyen. Valamint bészéltem telefonon egy sráccal, aki most megy haza és szeretné eladni a két hónapos telefonját fél áron. Én meg úgy voltam vele , ha ennyire akarja akkor legyen. Aztán elmentem a Vodafonehoz (ezért a reklámért fizetni fognak még) és vettem sim kártyát. Majd az új telefonom sikerén felbuzdulva elmentem és csináltam magamnak bankszámlát is a St. George bankba aminek az a poén része, hogy a logója egy, szerintem öt éves által rajzolt, tűzokádó sárkány. Elég könnyen ment ez is. Végre a pénzem is a bankban van és nem kell magammal hordanom.
Ezután meg egy igen fontos információm útján eljutottam egy Galaxi nevű könyvesbolthoz ahol sci-fi,fantasy és horror könyvek tömke lege fogadott. ( Milán a Star Wars könyvek két egész polcot elfoglaltak nagyon durva, Csabi hallod tele volt egy egész plafonig érő polc W40k könyvel egy másik meg W-vel :D:D:D:D:D) Vettem is magamnak ezen felbuzdulva egy könyvet amit el is kezdek olvasni amint befejeztem ezt a bejegyzést. Tibor én ám el fogom lassan kezdeni olvasni a Gaunt sorozat következő részét.
A könyvvásárlás után pedig hazavonatoztam. Majd Mónikával jól elbeszélgettünk. Hát mára ennyi és mostantól számíthattok napi beszámolóra, hogy végre behoztam a lemaradásom.

1. nap

2009-10-07T00:57:00.000-07:00

Kedves naplóm...
Végre eljött az idő amikor egy kicsit bepótolom az elmaradásaimat. Egy kicsit rövidebben fogom leírni az elmúlt három nap eseményeit mert be akarom érni magam.
Ez előtt viszont a tegnapi írásomból kihagytam egy két érdekes részletet amit mindenféleképpen meg kell hogy osszak veletek. Először is ami elég fura de az ausztrál lányok nem tudnak öltözködni. Márpedig ha ez nekem is feltűnik az elég durva. Mondok erre egy példát, ha az ember Sydney belvárosában gyalogol, rengeteg alkalommal láthat olyan lányokat, akik oly módon vannak felöltözve amit otthon nem nagyon lát sem színválasztás sem ruhapárosítás terén. Ebben a kedvenc példám az ami az egyik leggyakoribb látvány amikor a hölgy megjelenik az utcán tangapapucsban fekete vastag harisnyában és egy ingben vagy trikóban, a harisnya fölé pedig semmit nem húz. Szóval elég fura. A másik olyan érdekes jelenség ami elmesélésre érdemes az az, hogy a városban csak és kizárólag fehér emberek a koldusok nem látni semmilyen más faj fiát sem koldulni.
Na de térjünk is vissza inkább a napjaimhoz.

Az első nap ami vasárnap volt és egyébként a hosszú hétvége közepe láttam meg először Sydneyt. Itt vasárnap kezdődik a hét de ez nem látszott a fenteb említettek miatt. Mónikával vonatoztam be a városba. Ő apu unokatestvére és már több mint húsz éve itt él a családjával.

Az embernek egyből feltűnik amint a távközlekedés útjára lép, hogy rengeteg nemzet fiai és lányai veszik körül. A városba érve pedig magába szippntja az a vibráló tömeg amely reggeltől estig napi 24 órában a városban áramlik. Nagyon érdekes élmény volt egy ilyen világvárost felfedezni. Ami nagyon érdekes a városban, az a régi és az új találkozása ami mégis valahogy megfér egymásmellett és kiegészíti egymást. Azt hiszem ezt nevezik rendezett káosznak. Mónika megmutatta nekem az egész várost megnéztem a vízpartot is és bár elég rossz volt az idő mégis nagy élmény volt. Este még Kornéllal elmentünk az ausztrál foci grand finalt megnézni egy közeli kocsmába. Itt ért a szerencs, hogy először kóstolhattam ausztrál sört. Meg kell említenem, hogy nagyon jó sreik vannak.
A második napomon egy kis családi kiruccanást tartottunk a városban először is megnéztük hová tudok költözni albérletbe. Majd ezután Kornél, Mónika fia, elvitt minket az olimpiai parkba ahol körbe is vezeett egy kicsit minket.Ő is és bátyja is kint vannak a büszkeségoszlopokon azok között akik dolgoztak az olimpián vagy sportolóként képviselték az országot.

Harmadik nap egyedül indultam felfedezőútra a városba. Kornél előző nap segített feltérképezni a környéket, hogyan is tudnék eljutni legkönyebben a városba. Az elő dolgom volt megkeresni az iskolámat ami a belváros legközepén helyezkedik el. Ezután körbenéztem a bankokat, hogy hol lenne érdemes számlát nyitni, majd következtek a telefonszolgáltatók és a pénzváltók. Majd még felkerestem az irodát ahol az albérletekkel foglalkoznak, de sajnos aznap nem találtam bent senkit. Ezután begtekintettem a nagy zsinagógát meg a Hyde Parkot. Ráadásul aznap már az eső sem esett sőt a nap is kisütött egy pár órára szóval már azt is el tudom mondani, hogy melegem is volt Ausztráliában. A napomnak itt azonban még korántsem volt vége. Délután találkoztam egy bajai ismerősünk nagybátyjával és feleségével, Imrével és Valival. Nagyon rendes emberek és naygon jót beszélgettünk velük. Ezután pedig elvittek haza és még otthon is beszélgettünk mert Mónika meghívta őket egy kis összeröffenésre. Összefoglalva tehát ez is legalább annyir ajó volt mint a többi.

Első napom

2009-10-06T02:23:00.000-07:00

Tudom most már harmadik napja vagyok itt és még nem mondtam semmit el róla milyen is a város szóval mielőtt elmondanám röviden mit csináltam a három nap során.
Ami az embernek először feltűni az az hogy annyi a sárga hogy nem igaz. De egyébként a világ kb minden országából találhatók itt népek. A férfiaknak jó hír hogy minden perverz és kevésbé perverz vágyukra van megfelelő formájú alakú származású hölgy. Valamint ami nagy furcsaság egyéb nagyvárosokkal szemben az az hogy nem felfelé építkeznek hanem oldalra. Ennek pedig az az egyetlen indoka hogy egy nagy sivatag az egész és ezért van hely. Szóval a belvároson kívül még nagyon kétemeletes ház sincs csak elvétve. Az egész város területéhez képest a belváros elég kicsi és körbe kertváros van ami mindenhol zöld, nagyon szép. Nagyon érdekes amikor sétálsz és a kakadúk a fűben hesszelnek melletted. A távolságok nagyon nagyok a szétterpeszkedő város miatt de a tömegközlekedés nagyon jól meg van oldva. Erre asszem a legjobb példa az hogy itt nem ismerik a vasúti sorompót. Meg ugye nehéz a földből kinyerni az ivóvizet szóval összegyűjtk az esővizet és azt tisztítják meg isszák, még a boltban is azt kapni palackokban. Meg ami még ausztrál specialitás hogy minden a végletekig be van szabályozva, de abszolult nem rossz a legtöbb. Álljon alant egy példa pénzbüntetés jár azért ha az ember nem megy el szavazni. Az emberek mind teljesen nyugodtak segítőkészek, nem idegeskednek és ami a legfurább volt a mi nagyvárosunk után hogy az emberek mosolyognak.
Hát nagyvonalakban ennyi a városról és a benne élőkről. Összegezve nagyon más mint minden más:D

Tovább Hong Kongba

2009-10-04T17:48:00.000-07:00

Az út a Londoni felszállás után viszonylag eseménytelenül telt. Azt leszámítva hogy egy kicsit félelmetes volt hogy akkora nagy gépen utaztam hogy az eddigiek amiken ültem beleférnének.

AZ út 12 órát tartott és a farokban ültem az ablak melett egy ázsiai nő mellett. Nem volt valami beszédes, de ha jött a kaja meg az italok mindig készségesen ébresztett és adogatta amit a légikísérők kínáltak. Egyszóval teljes körű volt a szolgáltatás. Bár mikor besőtétedett azt akarták aludajk, de ez nem jött össze ezért az előttem lévő monitoron megnéztem néhány filmet.
A repülőn tízen ülnek egymás mellett egy sorban 3-4-3 felállásban. Minden székbe be van éítve egy kapcsoló és az előtte lévő szék támlájába pedig a kamera. Itt lehet zenét, filmet, tvt és egyebeket nézni még játszani is. Egy szó mint száz elszórakoztattam magam Hong Kongig. A leszállás nagyon vad vol mert amikor 12 ezer méterről leereszkedik a gép és eléri pár km magasan a felhőréteget úgy el kezd rázkódni, hogy azt hiheti az ember hogy szétesik, mármint a gép:D

A Hong Kongi repülőteret úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy egy 21. századi nagy csupa üveg bevásárlóközpont ahol mindenki retteg a disznóinfluenzától. Nem hittem el mikor először megláttam, hogy több külön egyenruhás disznó influenza őr van mint biztonságiszolgálat. Ami érdekes volt, hogy a kínai jelenlét csak a ferde szemekből észrevehető mert még maguk közt is angolul beszélnek. Egyébként nagyon drága hely minden luxussal ellátva a személyzet pedig talán itt volt a legkészségesebb. Két óra várakozás után pedig kipróbálhattam a két Boeing után az Európai csodát az Airbus-t, ugyanis abban a szerencsében részeltettem, hogy egy Airbus 380-al repülhettem Sydney-ig. Akiismer tudhatja, hogy általában nem szeretek rosszat mondani saját házam tájáról ami világviszonylatban Európa kell legyen. Ám az Airbus sajnos a Boeing nyomába sem érhet. Nincs benne hely, ezt úgy tapasztaltam meg, hogy egy szép szál legény ült mellettem és amikor összehúzta magát akkor csak az ölemben volt a könyöke. Ezenfelül pedig a belső elrendezse sem túl szerencsés. Viszont végigaludtam az egész utat szóval nem nagyon értem rá bosszankodni emiatt. Részben persze azért sem mert átrepültünk egy monszunon ami az út felét azaz kb három és fél négy órát vett igénybe és elég rázós volt szóval néha felriadtam az aluszkából. De azért odaértem Sydneybe.

Utazásom

2009-10-04T15:43:00.000-07:00

Most hogy felébredtem és végre nem vagyok fáradt szépen lassan leírom a történéseket amelyek idáig történtek velem.
Október 1-én indultunk el a családdal Bécsbe a reptérre hogy másnap a 7:55kor induló gépet pontosan elérjem. Nem foglaltunk szállást és ez hiba volt mivel mint kiderült Schwechat környékén nem nagyon van szabad szállás. Aztán néhány óra keringés után azért taltunk egy Etap hotelt amiben meg tudtunk szállni. Az elalvás is könnyen ment a sör után.

A buszon

Másnap ötkor keltünk és zuhany után elég hamar kijutottunk a reptérre. Aztán megérkeztünk és apu elment leparkolni anyu Nauzi meg én pedig bementünk a reptérre ügyet intézni. Namost foggalmunk nem volt róla mit is kell tenni csak annyit hogy checkolni azt kell. Az új jegynélküli rendszer érdekes és a bőröndöd néni, aki mellesleg valamilyen ázsiai féle volt, segített áthidalni a gondokat. Ezután már csak a beszállás volt hátra. Előtte a családdal eltöltöttem az utolsó reggelit indulás előtt és negyed nyolckor elindultam a jegykezelőkhöz amin már túl csak az a madár száll amelyiknek van jegye. A könnyes búcsú után hát szembeszálltam az új kalandokkal és azzal a ténynel hogy nem vagyok a repülés nagy rajongója. Így utólag azonban azt kell mondanom nem volt vészes.
Tehát felszállt a repülő london felé és két óra múlva már a Heathrow reptéren sasszéztam össze meg vissza.

Találkoztam még egy sráccal aki Melbourne-ből jött és olyan jól elbeszélgettünk hogy majdnem lekéstem a gépet

Én a reptéren

A melbournei srác

Utazás

2009-10-04T01:57:00.000-07:00

Végre ideértem Sydneybe. Nagyon hosszú volt az út de azért sikerült rengeteg emlék és behatás ért az út során amit majd a későbbiekben megosztok veletek. Most azonban még az idő felfordította a biológiai órámat és mindjárt elalszom. A következő bejegyzéssel azonban elmesélek néhány érdekes sztorit, tapasztalatot. Valamint kisakkozom hogy a telómról hogy játszom át a képeket a gépre és akkor azokat is felrakom az utazásról és a városban töltött első napomról.

Addig is puszi a hasatokra :D

Kezdetek

2009-09-22T12:05:00.000-07:00

Halihó Lányok és Fiúk!

Gondolom ez a rész még nem hoz lázba senkit de nem is azért csinálom. A perverzió ami arra sarkal hogy ezt most leírjam az hogy még sosem csináltam ilyet és gyakorlom egy kicsit a blogolást:D

Egy szó mint száz piszkosul fog mindenki hiányozni de ha egy üzlet beindul...!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na mindegy tehát akkor skypeon meg emailen elérhető leszek és elküldöm mindenkinek. A blogot azért kezdtem mert nem tudom mennyi időm lesz írni meg beszélni. Így viszont mikor esetleg hosszabb távra lefoglalna a teendőm akkor is tudok életjelt adni magamról.

Asszem ennyi jó zagyva lett de nincs kedvem most átfutni szóval jelentkezem emailen.

Puszi a hasatokra!!!