Újra itt!!!

Ma végre újra tudok egy kicsit hozzájárulni az én kis blogom írásához és remélhetőleg a ti szórakoztatásotokhoz kedves olvasók.

Mostanság mivel délután van az iskolám ezért akkortájt nem nagyon csinálok semmit azon kívül, hogy tanulok. Tehát mostanság a napi jelentéseimet hanyagolni fogom azt gondoltam inkább, hogy egy két olyan érdekességet írok le ami otthon nincs vagy nagyon idegen és furcsa.

Mindenek előtt azonban a szilveszteri fiestaról írnék néhány szót. Iskola után amit aznapra délelőttretettek elmentünk (épp kint dörög meg villámlik) egy kis alkoholot vételezni ami végül is a vodka lett. Ezután kivonultunk a Circular Quayre, amit mindenki megtekinthet a térképen ha akar. Már korán reggel óta ott táboroznak az emberek és piknikeznek találtunk is egy nagyon jó helyet, közel a hídhoz pont szemben az operaházzal ami nagyon jó kilátást engedett nekünk. Kettő órától tehát ott ücsörögtünk és élveztük a felhők közül időnként felénk kacsintó nap sugarait. Mentünk is egy két kört rögtön érkezés után addig amíg nem voltak annyian. Namost azt kell tudni, hogy egymás hegyén hátán rendőrök és seckurittyok rohangáltak mindenfele. Egy érdekes és hátborzongató szitu volt például amikor egy fiatal társaságtól a rendőrök elvetteke egy 24-es karton sört és őket elzavarták. Ezután odavitték az érintetlen rekeszt a kukához és egyenként kinyitották majd beledobálták. Erre azért került sor, mert ez a hely, a szilveszteri buli közepe "alcohol and glass restricted area" volt. Nekem személy szerint illetve a velem együtt ünneplő lányoknak (Zsófi meg Timi) nem tetszett a dolog, de később rájöttünk, hogy sajnos itt szükség van rá.

Na szóval ezt a  horrorisztikus elemet látva azonnal visszamentünk a mi kis szekciónkba és gyorsan inni kezdtük a vodkát, hogy nehogy má na!!! Meg is lett az eredménye, olyan három fél négy magasságban már ki voltunk dőlve és tartott is a vidámság egész éjfélig szóval ebből a szempontból sikerült. A továbbiakhoz azonban meg kell értenünk valamit az ausztrál társadalomról. Minden köntörfalazász félretéve az emberek nincsenek a végletekig iskolázva, ami annyit tesz hogy viszonylag birkák. Egyik ismerősöm aki volr amerikában is azt mondta ugyan az csak nincs annyi mexikói. Nem baj itt van elég indiai feleltem én. Vissza a témához. Szóval birkák a népek tehát terelni kell őket. Ezért az operaháztól igaen nagy távolságokban körbe kordonokat húztak fel és a flhúzott kordonnal körülkerített területeken belül is mindenhová ellenőrző kaput húztak fel, ezzel teljesen megbénítva a forgalmat. Ekkor ötlött fel bennem a gondolat, hogy a magyar ausztrál rendőrségnek mégis csak szorosabb a kapcsolatuk mint először gondoltam. Etőll eltekintve azonban azt mondom, hogy nagyon jó volt és örülök, hogy ott lehettem.

A történet folytatása a következő volt. Megnéztük a gyerekeknek rendezett este kilences tűzijátékot ami nyolc percig tartott majd tovább barátkoztunk a vodkával meg néha a mellettünk ülőkkel. Olyan tíz óra magasságában Siddhi (a volt indiai lakótársam Burwoodban) is megérkezett a helyszínre és telefonált hol vagyunk. Megpróbáltam útbaigazítani, de mivel nem nagyon ismeri a környéket nem talált oda. Gondoltam kiugrok érte gyorsan. Ekkor szembesültem az első akadállyal. Ugyanis valami hasonlóra gondolhatott még vagy több százezer ember. Azért én nagy bátran belevágtam és olyan egy óra alatt megtettem a vasútállomást a helyünktől elválasztó kb kétszáz métert. Vicces volt és sokat röhögtem menet közben az embereket. Például akkor amikor egyszerre csak mindenki azt vette észre, hogy nem mozdulunk mert mindenki a másikkal szemben ment.  A vicc, hogy én voltam a közepében. Namost próbáltam rendet vinni a káoszba és megmagyarázni a két szemben menő csoport elülső tagjainak, hogy ugyan forduljanak már vissza és akkor legalább megyünk valamerre, de természetesen nem akart senki sem indulni. A füstösebbje, mert lusta a vágottszemű meg birka:D:D:D A legjobb egy részeg olasz srác volt mellettem. El kezdett panaszkodni, hogy neki nagyon kell WC-re mennie és az sem tesz a hólyagjának túl jót, hogy előlről és hátulról tolva van.

Ezt a szitut úgy kell elképzelni, hogy ha valaki elájul nem esik össze. Ez a nyomakodós dolog amúgy nagyon jellemző itt szintén a túlnépesedett népek miatt, de erről majd asszem később írok bővebben, mert nagyon érdekesek ezek a kultúrális dolgok.

Vissza inkább a taljánhoz. Szóval én azt javasoltam neki, hogy vegye elő és áljon neki úgy iramodjon meg a WC felé. Ez nekem is jó, mert mögötte lesz utam meg neki is, mivel nem fakad el a hólyagja. A végén mikor épp megindultunk nagy kézitusák árán már ott volt, hogy megcsinálja. Arra azért nagyon kíváncsi lettem volna:D:D:D

A lényeg, hogy elértem a Shiddit és őt és anyukáját, aki itt töltötte az ünnepeket. Visszafele út eseménytelenebb és gyorsabb volt fél órával a tűzijáték előtt vissza is értünk. Közben Timi eltűnt, mert találkozott valakivel. Viszont Zsófi szerzett helyette egy Torstent aki egy észak német srác és itt dolgozik nem messze egy farmon. Szóval így készültünk a tűzijátékra. Aztán éjfélkor elkezdődött. Nem véletlenül világhírű, most már tudom. Alapból tizenkét percet vett igénybe, de az megfizethetetlen és aki tanult menedzsmentet tudja, hogy sokkal hosszabb időre nem is lehet lekötni az emberek figyelmét. Azt gondolom azonban, hogy ez fenomenális volt és ajánlom mindenkinek, ha egyszer erre jár akkor nézze meg. Nem mellesleg eszembe jutott az újkeletű ám nagyrészt igaz mondás: Minélhosszabb a tűzijáték, annál nagyobb a baj!!! Persze ez nem teljesen igaz, mert itt is viszonylag ugyanaz a helyzet mint otthon, sőt néhány helyen tán még rosszabb is. Az egyetlen ami megvan nekik az az országuk el nem adósodása... Erről is azonban kicsit később egy külön értekezésben.

A tűzijátékot úgy kell elképzelni, hogy 15 kilóméteren az egész öböl területén rengeteg helyről lőtték fel a rakétákat. Ahol mi álltunk potom egyszerre négy felől kaptuk a látványt. A látvány a hangok és maga a hangulat leírhatatlan volt és fantasztikus. Egyszerre lőttek a hídról az opera házról körben vagy öt felhőkarcolóról és valahonnan messzebről aminek csak a végeredményét láttuk az égen. Azt hiszem nem véletlen az időtartam sem mert azt az intenzitást és élményt amit ott átél az ember nem könnyű fenntartani. Egyszerre annyi rakétát az égben én még nem láttam. Sokszor egybe is értek pont a fejünk felett és az ember azt sem tudta hová nézzen a nagy kavalkádban, sok olyan lövést is láttam amit eddig sosem. Egy szóval szerintem ez a szilveszter főnyereménye volt. Nem beszélve természetesen a társaságot!!!

A tűzijáték után pedig elindultunk a város szíve felé, megvizsgálni az eseményeket. Jó darabig azonban várni kellet, ugynia utólagos számítások alapján csak itt a Circulra Quaynál 1,5 millió ember gyűlt össze! A város 6 milliós.

Amint elindultunk azonban rájöttem a rendőri jelenlét ami természetesen gyalogos lovas kocsis rendőrökből és gyalogosan cirkáló bevetési rendőrökből állt. Mondták már, de nem hittem el ha az ausztrálok isznak agresszívek lesznek. Azonban igaznak bizonyult mivel majd minden utcasarkon verekedést oszlattak a rendőrök és mentőben ápoltak valakit vagy vittek el. Nem csoda hát ha nem támadt kedvünk bemenni egy utcabálra. Amúgy is nagyon jól éreztük magunkat a saját társaságunkban hiszen e miatt rendeztük így a dolgot és inkább sétáltuk ittuk magunkba a nagyvárosi szilvesztert. A látványhoz hozzá tartozik, hogy rengeteg őrült ötlet és ember van ilyenkor az utcákon és tényleg amúgy jó részük nagyon kedves aranyos és jól el lehet velük hülyésskedni. Amit pedig őrült alatt étek abba minden hülyeség belefér amit el tudtok képzelni. A villogó égőkkel feldíszített rendőrlótól az ír manónak beöltözött nem enyhén ittas ír társaságig.

A városban először beiktattunk egy pisiszünetet, majd bevártuk Timiéket és közben végig néztünk egy verekedés utáni rendőri intézkedést és az intézkedés után a távozók kezdődő verekedését egy drogossal valamint egy rendőri oszlatást, ami nem volt komoly csak odaugrottak közéjük és csúnyán néztek meg kiabáltak. Ekkor innen Shiddiék elmentek haza, Timiék továbbáltak bulizni, mi meg hárman Zsófi, Torsten meg én úgy döntöttünk elbeszélgetünk azt utána oszolj és haza.

Nagyon jót bohóckodtunk ugyanis az utcák a belvárosban teljesen le vannak zárva és csak gyalogos forgalom van. Meg is hódítottuk az út közepét és onnan néztünk körbe a belvárosban.

Nagyon jó volt és annyit mint akkor nem igazán nevettem még mert egész nap ment a hülyeség meg a buli.

Körülbelül három fél négy között értem haza itthon még beszélgettem az itt leledző lakótársakkal majd aludni tértem és az új esztendő első napján tértem magamhoz nagyon jó tapasztalatokkal és élmenyekkel.

Röviden ennyi lenne a kis beszámolóm. Most csak suli meg edzés, mert ám László barátotok edz ám minden nap szépen. A következő nagy eresztés amiről majd adok beszámolót az Australia Day lesz január 26-án.

Addig is képekkel bombázlak benneteket meg egyéb értekezésekkel amik foglalkoztatnak. Egyet ígérek izgi lesz.