Új lakótárs

Kedves kollégista cimborák csak azért rakom fel a képet az új lakótársunkról hogy ne irigykedjetek hogy máshol nincs ilyen:
Adatok:
Hossz: 4-5 cm
Szem: kb 200 barna
Lábak: 6 (3 pár)
Haj: két szál csáp

És már várjátok mi.......



És íííííímeeeee Csóti de Roch:

Köv kérdés

Jöjjön a következő feladat:
Találjátok meg a papagájt a képen (lehet hogy nem az egész papagáj szerepel):
Az első képen kell megtalálni hol van a második képen szereplő papagáj.

Az előző kérdésemre a válasz a 75 volt de mivel csak hárman tippeltek mindenki nyert pontot.

Jó szórakozást!

nővé válásom története...

A lányok a házban kitalálták hogy mivel lesz ez a szerdai smink balhé gyakorlás kell és kisminkelnek. Én meg megkértem a Zsófit hogy írja le az élményt mert nekem majd kifolyik a szemem úgy ég. Így a kedvesség és segítőkészség oltárán megszületett ez Valamint a képek:

Mivel Siddhi sminkelést tanul, megkért rá, hogy szerdán legyek a modellje egy vizsgán, amelyen fiúkat kell nőkké maszkírozni. Nagy örömmel fogadtam a fekérést, mert mindig is titkos vágyam volt, h nönek sminkeljem magam és ilyen módon feltünés nélkül meg is tehetem. Ma este azért a biztonság kedvéért megkértem rá, h mutassa be, milyen is lesz. Egy laza fél óra múlva Laciból Laura lettem.Nagyon tetszettem magamnak, nem is mosom le, azt hiszem, most megyek is, mert sok bár van itt a környéken...puszika mindenkinek

Másnapi megjegyzés ( ezt a fentebbi néhány sorral ellentétben tényleg én írtam): Először most hogy már tudok írni, a nőknek a legmélyebb tiszteletem és megbesülésem amiért ezeket a kínokat állandóan kiállják. A férfiaknak meg annyit hogy ha valaki felkér erre, az a neve hogy dra, akkor mondjatok nemet. Milán, Atka: Jah csak annyi hogy ezután én is csak úgy vállaltam el ha azután kisminkel az új dzsókernek... :D:D:D
Na hajhó!!!

Pótlás

Mint megígértem pótlom az elmaradásomat nagy vonalakban. Ahogy már említettem a hétköznapjaim nem voltak túl mozgalmasak. A nap elején elmentünk Zsófival állást keresni amiből az keveredett ki, hogy az első helyre ahová bementünk egyből felajánlottak egy trial munkát hétfőre és azt mondták ha megfelelek mehetek máskor is. Ezután még mentünk egy kört a városban és végre feltaláltunk a Sydney Harbour Bridge-re és átsétáltunk rajta. Valamint rátaláltunk egy furcsa fészekre amiben egy hatalmas tojás volt nem messze egy hajókikötő reptértől és megegyeztünk benne, hogy ez tuti helikoptertojás és az anyjuk lakik a kikötőreptéren. Asszem ezek után nem szükséges elolvasnom az Alise csodaországban című könyvet.

Aztán eljött az este, amikor is kedvenc lakótársam Zsófi azzal a remek ötlettel állt elő, hogy menjünk ki az Operaházhoz, mivel Siddhi, az egyik indiai lány a házból, aki mellesleg csak négy hónapja van Sydney-ben, még nem látta. Először körbenéztünk a Sydney harbour-ben. Majd leültünk az Operaház lépcsőjére és ittunk. Nem is keveset. Bort meg néhány feleset.

Szegény Siddhi hazafele felcsavarodott pár lámpaoszlopra és megostromolt néhány kukát.

Másnap újra felkelt a Nap, de mi nem, ugyanis majmok boxoltak a fejünkben. Az algopirin diéta után jött még néhány óra pihi... már akinek. Majd este öt körül megejtettem a vacsorát és ezután kis net kis az és irány az ágy ugyanis vasárnap el akartam menni a helyi magyar nyelvű istentiszteletre.

Amit elterveztem kis bolyongás után sikerült is és elutottam a templomba az istentiszteletre és az '56os megemlékezésre. Az úrvacsora és a megemlékezés után mielőtt haza indultam volna beszéltem néhány szót a lelkésszel. A neve Pálffy Kund és egy fiatal nagyon normális ember. El is hívott a jövő heti istentiszteletre is és mellette figyelmembe ajánlotta a magyarok házát. Ezután a szakadó esőben hazafelé bevásároltam. Itthon a ház mindeközben beázott de semmi nem károsodott szóval mondhatom, hogy szerencsésen megÚSZTUK az ideiglenes patakunkunk áradását. A délutánt a szakadó eső miatt itthon töltöttük pizzasütéssel és dvd-zéssel. Siddhi ajánlására rárepültünk a P. S. I love you-ra rövid és tömör jellemzésem szerint aki tudja kerülje(a fiúk).   Szóval a mai napom nagyon jó volt mindent egybe vetve és már alig várom a holnapi megmérettetést.

Mindenki drukkoljon!

Jeladás

Halihó mindenki most nem volt elég időm írni arról ami velem mostanság történt de holnap ha lesz időm igérem bepótolom az elmaradottakat. Annyi előljáróban hogy úgy néz ki lesz melóm egy étteremben más meg nem nagyon történt kivéve a péntek estést ami azt hiszem ittartózkodásom legjobb estéje volt!
Szóval folyt köv holnap.
Addig is ha nem írok ne válaszoljatok.

kÉPEK

Álljon alant a szombatom a vasárnapom és a képekkel való alátámasztás

Kedves naplóm...

Az újabb szombatomami itt már a másodiknak számít akárhogy is szórzok osztok bekövetkezett a tegnapi napon...

Mikor hozzáfogtam az íráshoz nem nagyon emlékeztem rá mit is csináltam a tegnapi napomon és az események mint egy viszajátszás következetk be. Utoljára elaludtam. Azelőtt tévét néztem mégpedig a Kidobóst. Mielőtt a film elkezdődött volna tudom, hogy itthon megint össznépi dumaparti volt a két indiai csaj meg köztem amibe időnként a harmadik indiai lány és a kóreai srác valamint Kálmán is becsatlakozott. Majd ebbe a beszélgetésbe becsatlakozott Zsófi aki akkor ért haza a munkából közben és utána pedig szintén vele interneten feltérképeztük a helyeket ahová ma kívántunk elmenni de ezt már rendes időrendben a mai napomról szóló bejegyzésben örökítem meg.

A feltérképezés meg az összetartás előtt egyszerűen nem akart eszembe jutni mi is történt velem meg mit is csináltam. Aztán ahogy az asztalom előtt ültem beugrott az egész. Hát persze elmentem a lekésett tanfolyamom pótlására, a Responsible Service of Alcoholra. Az emlékek pedig csak egymás után ugráltak az agyamba és ahogy a sírás és a röhögés határán táncoltak az idegeim rájöttem miért nem akartam erre emlékezni. Ott kezdhetném, hogy korán kellett kelni még a hétvégén is. Na de ezzel még nem lenne bajom, ha nem lenne hideg. Ez a tréning viszont nagyon gondolatébresztő volt sok tekintetben. Volt benne rengeteg érdekesség, ezek főleg a tapasztalataim. Másrészt pedig a társadalom elhülyítésébe vetett összeesküvéselméletem igazolását is megleltem eme oktatások gyöngyszemén.

Na de mit is tartalmaz maga az oktatás. Kb a vizsgával együtt hat óra az egész és a végén kapsz róla egy papírt, hogy most aztán már very responsible (felelős, megbízható) vagy az alkohollal. E között a két esemény között azonban történt ez s az. Egy nagyon kedves szállodatulajdonos hölgy tartotta az előadást nekünk, kb huszunknak az előadást. A bemutatkozásnál még nem volt baj, de amint belecsapott a lecsóba egyből éreztem, hogy ebből semi jó nem sülhet ki. Amikor a harmadik mondatában az szerepelt:

Az alkohol drog, igaz legális... egyenlőre!!!

Én már ezt sem tudtam hová tenni. Ekkor azonban még nem selytettem, hogy úgy jártam mint a Titanik. Csak a jéghegy csúcsát láttam meg, de alatta sokkal nagyobb szopás rejlett. Nem időrendben, de elmondanék pár érdekes sajátos és szerintem agyatlan törvényt és magatartástípust. Először is New South Wales törvényei alapján egy ember 24 óra leforgása alatt mindössze négy alkoholos italt fogyaszthat egy szórakozóhelyen. Megtudtuk, hogy a pincérek magándetektívek és nekik kell kinyomozni ki milyen részeg, hány éves és Laza szép mondásával ki hány gólt rúgott ( Ne nevessetek tényleg ezt mondták hogy private investigator-magándetektív...azaz röhögjetek) Azt hiszem itt kezdett súlyosodni a helyzet. Valamint ha valki egy kicsit ittas azaz olyan dolgot csinál ami nem való józan emberek között akkor el kell küldeni különben az aktuális pincért akié a vendég volt maximum 11 ezer dollárra bírságolják és a helytől elveszik a működési engedélyt. A szép az egészben az, hogy a rnedőrők ezt tényleg ellenőrzik. Tehát ez és ehhez hasonló nevetséges dolgokről hallhattunk. Bár nagyon jól szórakoztam a mellettem ülő ír sráccal. Aztán megtanulhattuk még, hogy az alkohol mindenféle rákot okoz és amúgy is meghal aki issza. Valamint a tananyag része volt hogy, Európa mennyivel másabb mert ot ha az emberek isznak akkor nem olyan agresszívak. Még Sydneyben az elmúlt néhány évben már több mint 4000 részegen elkövetett támadás történt. Na most kérdem én egy hatmiliós városban ez hol sok, valójában nagy a közbiztonság ha csak ennyi van. Az előadás végén volt még egy szituáció amit el kellett játszani. Valami balhé a helyen. Rettenet volt az is főleg az a része amikor az ausztrálok komolyan vették. Onnan lehetett látni ki nem innen való, hogy általában nem vették komolyan. Itt pedig mé egy gondolat amin lehet rágódni: Miért van annyi drogos Sydneyben mint kevés más városban? Na de ennyit erről meglett a vizsga lehet garatulálni! Az időrendemben ez előtt a zuhany, egyéb reggeli teendők és a felkelés voltak. Ennyi volt thát dicsőséges szombatom visszatekintve.

A vasárnap viszont sokkal jobban alakult. A felkelés után Zsófival a nyakunkba vettük a várost. Először külön mentünk ugyanis nekem el kellett menem egy lovardába munkát keresni a Zsófinak meg egy idős magyar nénihez kellett elmennie. Persze nem tudtam sokat intézni, mert vasárnap van a legnagyobb nyomulás az egész lovastelepen. Szóval nem tudtam találni senkit aki kellett volna, de semmi gond nem adom fel holnap vagy holnapután elmegyek megint. Akkor már lesz telefonszámom is. Ezután Bondi Junctionon találkoztunk Zsófival (akit érdekel hol van googlemaps tudja). Itt Zsófi vásárolt csizmát meg akart hozzá harisnyát de nem lehet Sydneiben találni teljes harisnyát. Itt még aztán megebédeltünk és az utunkat busszal az állítólag egyik legszebb öböl a Watson Bay felé vettük. Félúton leszálltunk a Kemeny's magyar boltnál. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy néhány Globus konzerven kívülcsak mi vagyunk magyarok a helyen. Gyorsan el is pályáztunk tovább. Egy kis utazás következett busszal, ami során megpillanthattam első alkalommal a Bondi Beachot a világ egyik leghíresebb strandját.

Amikor leszálltunk a buszról egy nagyon szép öböl tárult a szemünk elé.

Egy szép parkon keresztül eljutottunk a vízig és itt először kezemet az ausztrál tengerbe meríthettem.

Nem nagyon tudtunk azonban pancsolni mivel körülbelül az öbölbe való érkezésünkig esett és csak ott sütött ki. Tehát maradjunk annyiban nem voltunk alkalomhoz öltözve. Itt elbóklásztunk egy kicsit meg kerestünk kagylót is. Ezután felmásztunk a park túlfelén lévő sziklára ahonnan remek kilátás yílt szerteszét széle e világra. Itt tárult először a szemem elé a csendesóceán végtelenje. Amég nem látta az ember nem hiszi el mennyi is a víz itt és a a horizontot jobban szemügyre veszi látszik, hogy a föld tényleg gömbölyű. A túlfelén pedig csodálatos látkép nyílt az öbölre és Sydney belvárosára.

Az óceán felől vagy tizenöt húsz méter magas szakadék volt aminek az alján a hullámok tomboltak.

Kiderült, hogy a függetlenségi harcban, ert hogy itt az is volt, ez volt az egyik legjobban védett erődje az ausztráloknak.

Majd itt a szakadék szélén elkóvályogtunk egy jó darabig és a végén egy kisebb erdőn át visszasétáltunk a parkba ahol még találkoztunk pár kakaduval. Egy étteremben nem szolgáltak ki minket se és ezután komppal visszatértünk a Central Quaibe ahonnal még mentünk egy kört a városban hátha feltalálunk a Sydney Bridge-re de nem sikerült.

Így hát fáradtan, de vonattal indultunk haza ahol készítettünk magunknak kaját megnéztük a képeket és miután ezt a bejegyzést megejtettem én is el megyek aludni.

Annyi még, hogy most szeretném mindenkinek mondani, hogy kelemes ünneplést és jó forradalmat kívánok október 23-ra és üzenem, hogy nem kell megvárni vele. Én itt fogom ünnepelni Sydneyben majd beszámolok róla milyen volt.

Addig is valahogy tartsatok ki függőséget okozó írásaim nélkül.

Kedves naplóm zárom soraimat...