1. nap

Kedves naplóm...
Végre eljött az idő amikor egy kicsit bepótolom az elmaradásaimat. Egy kicsit rövidebben fogom leírni az elmúlt három nap eseményeit mert be akarom érni magam.
Ez előtt viszont a tegnapi írásomból kihagytam egy két érdekes részletet amit mindenféleképpen meg kell hogy osszak veletek. Először is ami elég fura de az ausztrál lányok nem tudnak öltözködni. Márpedig ha ez nekem is feltűnik az elég durva. Mondok erre egy példát, ha az ember Sydney belvárosában gyalogol, rengeteg alkalommal láthat olyan lányokat, akik oly módon vannak felöltözve amit otthon nem nagyon lát sem színválasztás sem ruhapárosítás terén. Ebben a kedvenc példám az ami az egyik leggyakoribb látvány amikor a hölgy megjelenik az utcán tangapapucsban fekete vastag harisnyában és egy ingben vagy trikóban, a harisnya fölé pedig semmit nem húz. Szóval elég fura. A másik olyan érdekes jelenség ami elmesélésre érdemes az az, hogy a városban csak és kizárólag fehér emberek a koldusok nem látni semmilyen más faj fiát sem koldulni.
Na de térjünk is vissza inkább a napjaimhoz.

Az első nap ami vasárnap volt és egyébként a hosszú hétvége közepe láttam meg először Sydneyt. Itt vasárnap kezdődik a hét de ez nem látszott a fenteb említettek miatt. Mónikával vonatoztam be a városba. Ő apu unokatestvére és már több mint húsz éve itt él a családjával.

Az embernek egyből feltűnik amint a távközlekedés útjára lép, hogy rengeteg nemzet fiai és lányai veszik körül. A városba érve pedig magába szippntja az a vibráló tömeg amely reggeltől estig napi 24 órában a városban áramlik. Nagyon érdekes élmény volt egy ilyen világvárost felfedezni. Ami nagyon érdekes a városban, az a régi és az új találkozása ami mégis valahogy megfér egymásmellett és kiegészíti egymást. Azt hiszem ezt nevezik rendezett káosznak. Mónika megmutatta nekem az egész várost megnéztem a vízpartot is és bár elég rossz volt az idő mégis nagy élmény volt. Este még Kornéllal elmentünk az ausztrál foci grand finalt megnézni egy közeli kocsmába. Itt ért a szerencs, hogy először kóstolhattam ausztrál sört. Meg kell említenem, hogy nagyon jó sreik vannak.
A második napomon egy kis családi kiruccanást tartottunk a városban először is megnéztük hová tudok költözni albérletbe. Majd ezután Kornél, Mónika fia, elvitt minket az olimpiai parkba ahol körbe is vezeett egy kicsit minket.Ő is és bátyja is kint vannak a büszkeségoszlopokon azok között akik dolgoztak az olimpián vagy sportolóként képviselték az országot.

Harmadik nap egyedül indultam felfedezőútra a városba. Kornél előző nap segített feltérképezni a környéket, hogyan is tudnék eljutni legkönyebben a városba. Az elő dolgom volt megkeresni az iskolámat ami a belváros legközepén helyezkedik el. Ezután körbenéztem a bankokat, hogy hol lenne érdemes számlát nyitni, majd következtek a telefonszolgáltatók és a pénzváltók. Majd még felkerestem az irodát ahol az albérletekkel foglalkoznak, de sajnos aznap nem találtam bent senkit. Ezután begtekintettem a nagy zsinagógát meg a Hyde Parkot. Ráadásul aznap már az eső sem esett sőt a nap is kisütött egy pár órára szóval már azt is el tudom mondani, hogy melegem is volt Ausztráliában. A napomnak itt azonban még korántsem volt vége. Délután találkoztam egy bajai ismerősünk nagybátyjával és feleségével, Imrével és Valival. Nagyon rendes emberek és naygon jót beszélgettünk velük. Ezután pedig elvittek haza és még otthon is beszélgettünk mert Mónika meghívta őket egy kis összeröffenésre. Összefoglalva tehát ez is legalább annyir ajó volt mint a többi.