Az út a Londoni felszállás után viszonylag eseménytelenül telt. Azt leszámítva hogy egy kicsit félelmetes volt hogy akkora nagy gépen utaztam hogy az eddigiek amiken ültem beleférnének.
AZ út 12 órát tartott és a farokban ültem az ablak melett egy ázsiai nő mellett. Nem volt valami beszédes, de ha jött a kaja meg az italok mindig készségesen ébresztett és adogatta amit a légikísérők kínáltak. Egyszóval teljes körű volt a szolgáltatás. Bár mikor besőtétedett azt akarták aludajk, de ez nem jött össze ezért az előttem lévő monitoron megnéztem néhány filmet.
A repülőn tízen ülnek egymás mellett egy sorban 3-4-3 felállásban. Minden székbe be van éítve egy kapcsoló és az előtte lévő szék támlájába pedig a kamera. Itt lehet zenét, filmet, tvt és egyebeket nézni még játszani is. Egy szó mint száz elszórakoztattam magam Hong Kongig. A leszállás nagyon vad vol mert amikor 12 ezer méterről leereszkedik a gép és eléri pár km magasan a felhőréteget úgy el kezd rázkódni, hogy azt hiheti az ember hogy szétesik, mármint a gép:D
A Hong Kongi repülőteret úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy egy 21. századi nagy csupa üveg bevásárlóközpont ahol mindenki retteg a disznóinfluenzától. Nem hittem el mikor először megláttam, hogy több külön egyenruhás disznó influenza őr van mint biztonságiszolgálat. Ami érdekes volt, hogy a kínai jelenlét csak a ferde szemekből észrevehető mert még maguk közt is angolul beszélnek. Egyébként nagyon drága hely minden luxussal ellátva a személyzet pedig talán itt volt a legkészségesebb. Két óra várakozás után pedig kipróbálhattam a két Boeing után az Európai csodát az Airbus-t, ugyanis abban a szerencsében részeltettem, hogy egy Airbus 380-al repülhettem Sydney-ig. Akiismer tudhatja, hogy általában nem szeretek rosszat mondani saját házam tájáról ami világviszonylatban Európa kell legyen. Ám az Airbus sajnos a Boeing nyomába sem érhet. Nincs benne hely, ezt úgy tapasztaltam meg, hogy egy szép szál legény ült mellettem és amikor összehúzta magát akkor csak az ölemben volt a könyöke. Ezenfelül pedig a belső elrendezse sem túl szerencsés. Viszont végigaludtam az egész utat szóval nem nagyon értem rá bosszankodni emiatt. Részben persze azért sem mert átrepültünk egy monszunon ami az út felét azaz kb három és fél négy órát vett igénybe és elég rázós volt szóval néha felriadtam az aluszkából. De azért odaértem Sydneybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése