Szerda csütörtök péntek

Nem akarom hosszúr húzni a beszámolómat az elmúlt három napról mert tudom hogy képek nélkül kicsit uncsi dehát most ez van.
Szóval szerdán nem történt semmi különös elmentem suliba és fél kettőkor végeztem. Majd egy pár órát elcsászkáltam a városban munkahely és szállás után kutatva. Majd a Town Hallnál összefutottam Zsófival és onnan hazautaztunk. Este megejtettük az első közös összlakossági tévézésünket. A program a Pókember 3 volt. Aki még nem látott ausztrál adást becsülje meg a magyart és örüljön a hosszú műsoroknak a rövid reklámszünetek között. Itt valami rettenetes a tv köülbelül öt tíz percenként kétszer annyi reklám van szóval az egész a reklámokról szól. Mint ahogy megjegyeztem még hülyébb reklámok vannak itt mont otthon. Erre Kálmán nagyon elmésen egy mondattal elemezte a konklúziót:

-Mivel a lakosság nagy része közel áll a szellemi fogyatékossághoz muszály ilyen reklámokat adni.

Hét igen ez mondjuk igaz sok esetben de azért itt még lehet értelmes emberrel találkozni. Viszont még egy dologról be kell számolnom nektek amni nagyon izgi volt. Barangolásaim során belefutottam egy nagyon érdekes épülebe amin a szabadkőművesek jele díszelgett és nem találnátok ki, de a szabadkőművesek központja volt. Aztán történt még egy kis érdekesség. Az egyik indiai csaj sminkesnek tanul és lesz egy olyan vizsgájuk amit a Sydney opera fősminkese tart és az a feladat, hogy egy férfit kell nőnek maszkírozni. Megkérte a házban lakó fiúkat és rám is sor került. Szóval felkért rá hogy menjek el vele és had fessen ki. Mire én azt mondtam neki, hogy nem mert nem vagyok hommer. Mire ő mutatott egy oldalt és kiderült, hogy ez a műfaj, a drag, amely 99%ban heteró férfiakra alapoz. Na szóval azt mondtam rá, hogy ha nem talál mást akkor vállalom(fene a jó szívemet), de hát jó poén lesz.
Szóval ilyen nálam egy átlagos és unalmas szerdai nap.
Majd jött a csütörtök. Amikor is meg kellett volna csinálnom az RSA tanfolyamot amiről ekéstem egy többszörös félreútbaigazítási folyamat révén. A lényeg, hogy áttetettem szombatra a vizsgát szóval minden rendben. Utána ki akartam menni Mónikáékhoz, mert megjött hozzájuk a bankkártyám. Rájukcsörögtem Parramattából és kiderült, hogy akkor értek oda hozzám és elhozták a kártyát. Na szóval a vége az lett, hogy elmentem velül egy kis ismerőslátogatóba. Először Kornél egy gyerekkori ismerőséhez mentünk el ahol ott volt egyik barátnője is, mindketten kisgyerekkel. Szóval három kisgyerekkel mindannyian elindultunk egy parkba ami kutya és gyereksétáltató létesítmény és az olimpiai parkból elhordott földből építették a régen ott leledző mocsár helyére. Tehát itt megismertem Ilonát és Henriettet akik mind a ketten magyarok. Majd kiderült, hogy Sydney egyik központi parkjábann vannak lovardák ahol Henriettenek vannak ismerősei és szól néhány szót az érdekemben. Szóval vasárnap látogatást teszek arrafelé, hogy megtudjam mi a helyzet. Mellesleg egy magyar az igazgató és valószínű a tulaj is, a neve pedig Budapest Rideing School. Nagyon jó volt A napom idáig. Majd elmentünk a Kornél egy másik gyerekkori barátjához, egy szlovák sráchoz és a családjáhhoz. Azután pedig hazavittek majd a szokásos esti tevékenykedés és alvás.
A mai napom nagyon érdekesre sikerült. A suli után elvonatoztam Bondi Junctionig és ott megkerestem ezt a bizonyos parkot. Azután körbe akartam járni és eltévedtem szóval barangoltam össze vissza a környéken és merő véletlenségből belefutottam egy szabadkőműves templomba szóval ja... (nem is tudtam hogy van ilyen).
Azután busszal és vonattal hazaöttem és bementem mosószert vásárolni a boltba mert végre elszántam magam a mosásra (még írom a sztorikat épp az első adagot mossa a gép. Közben pedig az indiai csajjal és a barátnőivel beszélgetek aki épp az előbb újságolták bodogan, hogy erre a kifestősre egyiknek a bátyja a másiknak a barátja megy és milyen jó, hogy megyek én is. Mire én nem megyek csak ha nem talál mást a csaj. Erre közölték, hogy én leszek az kész mert már le kellett jelentkezni, szóval beszoptam, de semmi gond azt mondják: It's will be funny!
Jah igen azt el is felejtettem, hogy vásárlás közben összefutottam egy magyar anyukával és a kislányával és elbeszélgettem velülk. Felvetette, hogy Ildikó barátnője épp irodatakarítót keres szóval ha megadom a számom megkérdezi és rám csörög. Szóval ha az ember nyitott szemmel jár és egy kicsit bátor ahhoz hogy leszólítson embereket lehet munkalehetőséget találni.
Mára ennyit a sok élményem beszámolásáról és most már csak egy dolgom van háta egy kis újabb játékra invitálni kedves olvasó téged:

A kérdés: Hány eukaliptusz faj él Ausztráliában? Az a három ember kap pontot aki a legközelebb jár hozzá!!!

Hajrá!!!