Álljon alant a szombatom a vasárnapom és a képekkel való alátámasztás

Kedves naplóm...

Az újabb szombatomami itt már a másodiknak számít akárhogy is szórzok osztok bekövetkezett a tegnapi napon...

Mikor hozzáfogtam az íráshoz nem nagyon emlékeztem rá mit is csináltam a tegnapi napomon és az események mint egy viszajátszás következetk be. Utoljára elaludtam. Azelőtt tévét néztem mégpedig a Kidobóst. Mielőtt a film elkezdődött volna tudom, hogy itthon megint össznépi dumaparti volt a két indiai csaj meg köztem amibe időnként a harmadik indiai lány és a kóreai srác valamint Kálmán is becsatlakozott. Majd ebbe a beszélgetésbe becsatlakozott Zsófi aki akkor ért haza a munkából közben és utána pedig szintén vele interneten feltérképeztük a helyeket ahová ma kívántunk elmenni de ezt már rendes időrendben a mai napomról szóló bejegyzésben örökítem meg.

A feltérképezés meg az összetartás előtt egyszerűen nem akart eszembe jutni mi is történt velem meg mit is csináltam. Aztán ahogy az asztalom előtt ültem beugrott az egész. Hát persze elmentem a lekésett tanfolyamom pótlására, a Responsible Service of Alcoholra. Az emlékek pedig csak egymás után ugráltak az agyamba és ahogy a sírás és a röhögés határán táncoltak az idegeim rájöttem miért nem akartam erre emlékezni. Ott kezdhetném, hogy korán kellett kelni még a hétvégén is. Na de ezzel még nem lenne bajom, ha nem lenne hideg. Ez a tréning viszont nagyon gondolatébresztő volt sok tekintetben. Volt benne rengeteg érdekesség, ezek főleg a tapasztalataim. Másrészt pedig a társadalom elhülyítésébe vetett összeesküvéselméletem igazolását is megleltem eme oktatások gyöngyszemén.

Na de mit is tartalmaz maga az oktatás. Kb a vizsgával együtt hat óra az egész és a végén kapsz róla egy papírt, hogy most aztán már very responsible (felelős, megbízható) vagy az alkohollal. E között a két esemény között azonban történt ez s az. Egy nagyon kedves szállodatulajdonos hölgy tartotta az előadást nekünk, kb huszunknak az előadást. A bemutatkozásnál még nem volt baj, de amint belecsapott a lecsóba egyből éreztem, hogy ebből semi jó nem sülhet ki. Amikor a harmadik mondatában az szerepelt:

Az alkohol drog, igaz legális... egyenlőre!!!

Én már ezt sem tudtam hová tenni. Ekkor azonban még nem selytettem, hogy úgy jártam mint a Titanik. Csak a jéghegy csúcsát láttam meg, de alatta sokkal nagyobb szopás rejlett. Nem időrendben, de elmondanék pár érdekes sajátos és szerintem agyatlan törvényt és magatartástípust. Először is New South Wales törvényei alapján egy ember 24 óra leforgása alatt mindössze négy alkoholos italt fogyaszthat egy szórakozóhelyen. Megtudtuk, hogy a pincérek magándetektívek és nekik kell kinyomozni ki milyen részeg, hány éves és Laza szép mondásával ki hány gólt rúgott ( Ne nevessetek tényleg ezt mondták hogy private investigator-magándetektív...azaz röhögjetek) Azt hiszem itt kezdett súlyosodni a helyzet. Valamint ha valki egy kicsit ittas azaz olyan dolgot csinál ami nem való józan emberek között akkor el kell küldeni különben az aktuális pincért akié a vendég volt maximum 11 ezer dollárra bírságolják és a helytől elveszik a működési engedélyt. A szép az egészben az, hogy a rnedőrők ezt tényleg ellenőrzik. Tehát ez és ehhez hasonló nevetséges dolgokről hallhattunk. Bár nagyon jól szórakoztam a mellettem ülő ír sráccal. Aztán megtanulhattuk még, hogy az alkohol mindenféle rákot okoz és amúgy is meghal aki issza. Valamint a tananyag része volt hogy, Európa mennyivel másabb mert ot ha az emberek isznak akkor nem olyan agresszívak. Még Sydneyben az elmúlt néhány évben már több mint 4000 részegen elkövetett támadás történt. Na most kérdem én egy hatmiliós városban ez hol sok, valójában nagy a közbiztonság ha csak ennyi van. Az előadás végén volt még egy szituáció amit el kellett játszani. Valami balhé a helyen. Rettenet volt az is főleg az a része amikor az ausztrálok komolyan vették. Onnan lehetett látni ki nem innen való, hogy általában nem vették komolyan. Itt pedig mé egy gondolat amin lehet rágódni: Miért van annyi drogos Sydneyben mint kevés más városban? Na de ennyit erről meglett a vizsga lehet garatulálni! Az időrendemben ez előtt a zuhany, egyéb reggeli teendők és a felkelés voltak. Ennyi volt thát dicsőséges szombatom visszatekintve.

A vasárnap viszont sokkal jobban alakult. A felkelés után Zsófival a nyakunkba vettük a várost. Először külön mentünk ugyanis nekem el kellett menem egy lovardába munkát keresni a Zsófinak meg egy idős magyar nénihez kellett elmennie. Persze nem tudtam sokat intézni, mert vasárnap van a legnagyobb nyomulás az egész lovastelepen. Szóval nem tudtam találni senkit aki kellett volna, de semmi gond nem adom fel holnap vagy holnapután elmegyek megint. Akkor már lesz telefonszámom is. Ezután Bondi Junctionon találkoztunk Zsófival (akit érdekel hol van googlemaps tudja). Itt Zsófi vásárolt csizmát meg akart hozzá harisnyát de nem lehet Sydneiben találni teljes harisnyát. Itt még aztán megebédeltünk és az utunkat busszal az állítólag egyik legszebb öböl a Watson Bay felé vettük. Félúton leszálltunk a Kemeny's magyar boltnál. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy néhány Globus konzerven kívülcsak mi vagyunk magyarok a helyen. Gyorsan el is pályáztunk tovább. Egy kis utazás következett busszal, ami során megpillanthattam első alkalommal a Bondi Beachot a világ egyik leghíresebb strandját.

Amikor leszálltunk a buszról egy nagyon szép öböl tárult a szemünk elé.

Egy szép parkon keresztül eljutottunk a vízig és itt először kezemet az ausztrál tengerbe meríthettem.

Nem nagyon tudtunk azonban pancsolni mivel körülbelül az öbölbe való érkezésünkig esett és csak ott sütött ki. Tehát maradjunk annyiban nem voltunk alkalomhoz öltözve. Itt elbóklásztunk egy kicsit meg kerestünk kagylót is. Ezután felmásztunk a park túlfelén lévő sziklára ahonnan remek kilátás yílt szerteszét széle e világra. Itt tárult először a szemem elé a csendesóceán végtelenje. Amég nem látta az ember nem hiszi el mennyi is a víz itt és a a horizontot jobban szemügyre veszi látszik, hogy a föld tényleg gömbölyű. A túlfelén pedig csodálatos látkép nyílt az öbölre és Sydney belvárosára.

Az óceán felől vagy tizenöt húsz méter magas szakadék volt aminek az alján a hullámok tomboltak.

Kiderült, hogy a függetlenségi harcban, ert hogy itt az is volt, ez volt az egyik legjobban védett erődje az ausztráloknak.

Majd itt a szakadék szélén elkóvályogtunk egy jó darabig és a végén egy kisebb erdőn át visszasétáltunk a parkba ahol még találkoztunk pár kakaduval. Egy étteremben nem szolgáltak ki minket se és ezután komppal visszatértünk a Central Quaibe ahonnal még mentünk egy kört a városban hátha feltalálunk a Sydney Bridge-re de nem sikerült.

Így hát fáradtan, de vonattal indultunk haza ahol készítettünk magunknak kaját megnéztük a képeket és miután ezt a bejegyzést megejtettem én is el megyek aludni.

Annyi még, hogy most szeretném mindenkinek mondani, hogy kelemes ünneplést és jó forradalmat kívánok október 23-ra és üzenem, hogy nem kell megvárni vele. Én itt fogom ünnepelni Sydneyben majd beszámolok róla milyen volt.

Addig is valahogy tartsatok ki függőséget okozó írásaim nélkül.

Kedves naplóm zárom soraimat...