Csütörtök

Kedves naplóm...
Ma megint megbüntettem a várost szerény személyemmel. Az az igazág azonban, hogy tegnap igen feldúlta szegény lelkemet a buszközlekedés errefelé. Ugyanis tegnap nem kellett olyan korán elindulnom ezért hát itthon voltam és blogot írtam meg veletek msneztem. Nade eljött az ideje a menetelnek ezért a nyakambaq vettem a lábam és elindultam a tőlünk kb öt kmre fekvő buszmegbe. Itt realizáltam, hogy van még fél órám a busz érkezéséig. Namos ez nagy szerencse, mert az itteni buszokról azt kell tudni, hogy csak reggel meg este szeretnek járni más időben nem. Onnan ahonna én szoktam startolni hat féle busz indul és ebből egy nem jó számomra, hogy bejussak a city-be. A kérdésemre a válaszokat a megjegyzések közé várom, a nyeretes értékes virtuális válveregetést nyerhet. Szóval a kérdés így hangzik:Vajon délután óránként, melyik busz jár arrafelé? Mivel reggel úgy szokott lenni, hogy több busz jön egy időpontra vártam még, ekkort tanultam eg a szörnyű igazságot nem jön busz egy óráig. Nem is volt baj mert még időben voltam, szóval olvastam a könyvet amit előző nap kaptam magamtól. Eddig jelentem mindent megértettem bene és már majdnem a 60. oldalon vagyok. Szóval egyóra múlva gondoltam akkor felszállok arra ami nem a városba megy és leugrok Eppingnél ahol van sút és ott majd vonattal bemegyek. Namost megkérdeztem a kedves sofőrt, hogy megálle ott vagy bármely más olyan helyen ahol én tudok menni tovább city felé vonattal vagy busszal. A válasz az volt, hogy ő ugyan nem, de nemsokára jön egy nemtomhányas ami bevisz. Hát ebből egy újabb óra várakozás lett, ami azért volt egy kicsit kínos, mert Imrével akit előtte kedden ismertem meg megbeszéltem, hogy körbevezet a Drling Harborban ami a város szíve és ekkor már fél órája várt. Aztán megjött a következő  busz itt is megkérdeztem és ez a Természetesen földi halandó csak az alsó játékrészt közelítheti meg egymilla alatt (természetesen nem forintban gondoltam). Bár szerencsét nem próbáltam azért jó volt a sok játékfüggő leépült és nem számít a pénz gazdagot megnézni. Ezután visszaindultunk az akvárium felé ahol összefutottunk Mónikával és így négyesben, mivel szegény bogr még mindig ott volt. Még egy kicsit ellődörögtünk a Town Hall felé majd mindenki ment a maga dolgára.
Két dolgot így a végén még meg kell jegyezzek. Az egyik a város látképe a kikötőből. Ami egyből feltűnik az emberi haandónak az az, hogy a legelebb belvárost kivéve az egész város körös körül olyan mintha egy fákkal sűrűn benőtt parkba épült volna. Nagyon jól néz ki ahogy a domboldalon a fák között feltűnik egy két áztető, pedig az ember tudja hogy nagyon sűrűn lakott. A másik élményem hogy este indultunk haza és a dombtetőről láthattam az éjszakai Sydneyt. Hát mit mondjak nagyon jól néz ki és még mindig igazat kell adnom magamnak amikor azt mondom, hogy a kevés város egyike ahol a régi és az új találkozáss ilyen jóízléssel van megoldva.
Mára ennyit tervezetm elmondani remélem élveztétek a mesét holnap újra jelentkezek új infókkal.

Még egy solgálati közlemény nézzétek el nekem, hogy olvassátok és képekkel nem támogatom meg a igazam de még mindig nincs fényképezőm és mióta megvan az itteni telóm azóta nem használom a másikat és csak azon van fémpező, meg mellesleg még egyszer azt a tortúrát nem vállalom, hog feltegyem a gépre onnan a képeket. Ám amint lesz melóm és nem kell spórolnom veszek egy gépet és akkor aztán retteghettek a képeimtől, mert majd még a szemeteket sem tudjátok levenni róla.